Nem távozhat szabadon. De miért is tenné? A történet elegáns ceruzavonásokkal megrajzolt izgalmas és különleges korszakba repít vissza minket gróf Alekszandr Rosztov történetén keresztül. A harmincéves gróf, miután a bolsevik népi ítélőszék 1922-ben osztályidegennek bélyegzi és házi őrizetre ítéli, a Metropolba, a Kreml szomszédságában lévő nagyszállóba kerül. A zabolátlan, művelt és szellemes Rosztov egy padlásszobába kényszerül, miközben a szálló falain túl az orosz történelem talán legviharosabb évtizedei zajlanak. A korlátozott lehetőségek azonban az érzelmi feleszmélés sokkal hatalmasabb birodalmába vezetik a grófot. Összebarátkozik a hotel néhány vendégével: az önfejű színésznővel, az éles eszű férfival, aki a rendszer támogatója, a jó kedélyű amerikaival és a temperamentumos séffel. És amikor a sors szeszélye folytán egy fiatal lány élete kerül veszélybe, a grófnak minden tudását latba kell vetnie, hogy olyan jövőt teremtsen a lány számára, amilyet az megérdemel. Egy régen letűnt korszak hőseinek kifinomult, eleven rajza. A humorban bővelkedő, káprázatos szereplőgárdát felvonultató és gyönyörűen megírt jelenetek egész sorát kínáló regény lebilincselő stílusban mesél a gróf erőfeszítésiről, aki arra keresi a választ, mit is jelent értelmes életet élni. Olvasd gyógyírként!
– Talán ez is az égi egyensúly megnyilvánulása – jegyezte meg.
– Egyfajta kozmikus rend. Talán az időről összegyűjthető tapasztalataink állandóak, így ahhoz, hogy a gyermekeink élénk benyomásokat szerezzenek erről a júniusról, nekünk le kell mondanunk róla.
– Felejtenünk kell, hogy ők emlékezhessenek – összegezte a hallottakat Vaszilij.
– Pontosan! – mondta a gróf. – Felejtenünk kell, hogy ők emlékezhessenek. De vajon zokon vehetjük ezt? Jogosan érezhetjük becsapva magunkat, mert az ő élményeik színesebbek, mint a mieink? Nem hinném. Ebben az élemedett korban ugyanis aligha az a legfőbb célunk, hogy maradandó emlékeket gyűjtögessünk. Inkább arra kell törekednünk, hogy a fiatalok szabadon élvezhessék a kalandokat. És nem szabad féltenünk őket. Ahelyett, hogy betakargatjuk őket, és rájuk adjuk a kabátunkat, el kell hinnünk, hogy egyedül is képesek betakarózni vagy felöltözni.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat