Drága, dolgos Dexter

Izgalmas sztori, bár sokszor azon kaptam magam, hogy teljesen elkalandoznak a gondolataim, nem tudott teljesen “beszippantani”.
A vége felé közeledve azt gondoltam, hogy a következő részben zárul le a történet, mert több elvarratlan szál is volt, az utolsó oldal pedig vészesen közeledett. De nem. Az elnyújtott történet után mintha elvágták volna az egészet. Nekem így összecsapott hatást keltett a befejezés.

Az első részt még évekkel ezelőtt olvastam és sajnos nem sok mindenre emlékszem belőle. Bár utólag belegondolva túl fiatalon olvastam el az első kötetet, mert nem hiszem, hogy 12-13 évesen értettem volna Dexter kifinomult humorát. De hál Istennek a második rész is teljesen érthető az előző rész olvasta nélkül is. Megmondom őszintén a főszál számomra kicsit durvábba sikerült, mint amire én számítottam, viszont egy kicsit kidolgozatlannak is éreztem. Lehet, hogy azért, mert az egész történetet Dexter szemszögéből olvashatjuk és ő nem nagyon fogalkozik az "emberi dolgokkal". De ami elviszi a hátán az egész könyvet az maga Dexter. Főleg azok a részek teszettek, amikor az emberi érzelmek sodrásába kerül és fogalma sincs, hogy mégis mi fene törtnik körülötte.
Minden összevetve jól szórakoztam olvasás közben, de kedvenc sajnos nem lett belőle.