A Dolores műfaja szerint krimi, de Stephen King, a horror koronázatlan királya itt sem tagadja meg önmagát. Mert éppen eléggé borzalmas már az alaphelyzet is: két rovott múltú szipirtyó egy fedél alatt él egy szigeten, és valami különös szeretet-gyűlölet viszony fűzi őket egymáshoz Aztán egyikük, a ház magatehetetlen, hájas úrnője a porcicák elől menekülve egyszer csak kikél tolószékéből, és lezuhan a lépcsőn majd a nem sokkal később érkező postásfiú az összezúzott tetem mellett ott talál egy márvány sodrófát. Természetesen Doloresre, a társnőjére fogják rá, hogy végzett vele. Dolores a rendőrségen beszámol egész életéről: sötét, pokoli indulatokról mesél és egy régi napfogyatkozás idején elkövetett szörnyű bűntényről ám azt tagadja, hogy megölte volna szipirtyótársát.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Dolores olvasói szerint erőteljes, komor és emlékezetes regény, amely elsősorban a vallomásos, monologikus elbeszélésmódjával ragad magával. A főhős hangja rendkívül karakteres: nyers, szókimondó, sajátos humorral teli, ezért még a kellemetlen és megrázó helyzetekben is fenntartja az érdeklődést. Többen kiemelik a hiteles karakterábrázolást, a feszült légkört és azt, hogy Stephen King nagy érzékenységgel közelít nehéz társadalmi és emberi témákhoz.
Az olvasók különösen nagyra értékelik a drámai mélységet, a szereplők összetett kapcsolatát, valamint a történet mögött meghúzódó erős társadalomkritikát. Ugyanakkor a könyv kevésbé a hagyományos horrorra, inkább a lélektani drámára épít, és a kilencvenes évekbeli hangvétele, illetve az egyetlen beszédre felfűzött szerkezete nem mindenkinek lehet egyformán vonzó. Összességében azoknak ajánlják, akik a feszült cselekmény mellett a markáns elbeszélői hangot, a realista karaktereket és a súlyosabb témákat is keresik.