Apám hajói ki lesznek szolgáltatva a sziréneknek. Mi érjük el a szigetet elsőként, és a miénk lesz a kincs. Alosa végre teljesíti a küldetését. Megszerezte a legendás elrejtett kincshez vezető térkép mindhárom darabját, ráadásul a kalózok, akik korábban foglyul ejtették, most az ő hajóján raboskodnak. A továbbra is bosszantóan vonzó Riden folyamatosan eltereli a figyelmét, de legalább engedelmeskedik. Ám amikor a hitvány Vordan felfedi az apja évek óta őrzött titkát, Alosa és a legénysége veszedelmes versenyre kel a rettegett kalózkirállyal. Hiába a tengernyi veszély, Alosa biztos benne, hogy ő fogja elsőként elérni a kincset... Hiszen mégiscsak a szirénkirálynő lánya. A közönségkedvenc A kalózkirály lánya folytatása. Szárnyalj vele! "Annyira jó volt! Nem találom a szavakat, csodálatos volt ez az egész kalandos utazás, mind a két könyvön át, az erős, bátor Alosával és a vakmerő legénységével, nyomukban a halállal és a reménnyel." - Sunny_Hunter, moly.hu - Szereted a Vörös pöttyös könyveket? Vidd haza nyugodtan! Tetszeni fog. 16 éves kortól ajánljuk!
Újraolvastam az első részt, utána kezdtem bele a másodikba, de azt kell mondjam, ez most valahogy nem fogott meg. Olvasmányos volt, de valahogy mégis felejthető.
Hajózunk, utazunk, küzdünk a szirénnel, elgyászolunk mellékszereplőket, aztán utazunk tovább, közben azért hisztizzünk már Riden miatt is... szóval nem, ez valahogy most nem hozta nekem a _A kalózkirály lányának_ hangulatát, tetszési indexét.
Túl sok kihasználatlanság volt ebben a sztoriban, és mégis valahogy önismétlővé vált. Furcsa ezt így leírni, de akkor is ezt éreztem.
Ha valami tengeri kalandra vágysz, némi romantikával megfűszerezve, olvasd el ezt is. De azért az első része mégiscsak verhetetlen.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Egyszerűen imádtam. Ez a rész igazi pezsgés volt, végig feszes tempóval, folyamatos feszültséggel, és azzal az érzéssel, hogy mindig történik valami. Alosa története szépen kiteljesedik, a kirakós darabjai végre a helyükre kerülnek, főleg a szülői szál kapcsán.
Nagyon szerettem azt a mély, kimondatlan bizalmat, ami Alosa és Riden között kialakul, még akkor is, ha továbbra is bosszantóan vonzó 😏
Viszont… bevallom, a kedvenc párosom Kearan és Sorinda lett. Igen. Ők. 🫣😅
Amit hiányoltam, az a még több kalózélet: igazi kikötők, csapdák, fosztogatások, szigetek kirablása. Szívesen elmerültem volna jobban ebben a világban, mert számomra kicsit elkapkodottnak, részlethiányosnak érződött a történet. Én szeretek elveszni egy világban, itt pedig még maradt volna bőven tér.
Mindezek ellenére egyáltalán nem bántam meg az utazást. Jó volt, velem maradt Alosa Kalligan szirénkalóz története, és őszintén sajnálom, hogy nincs több rész… mert olvasnám még a kalandjaikat. 🌊📖
Ha szereted az erős női főszereplőket, a tengeri kalandokat, a lassan mélyülő kapcsolatokat és a csipkelődő párbeszédeket, akkor ez a könyv neked való.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat