Vannak olyan dolgok, amik még a halálnál is rosszabbak. Dolgok, amik az árnyékból leselkednek rád és belopakodnak az álmaidba. Olyan dolgok, amiknek semmi keresnivalójuk a világban. Egykor szunnyadtak... de most felébredtek. Callypso Lillis számára a tündérmágia, ami immár az ereiben csörgedezik, egyfelől átok, másfelől jó szerencse. Az, ami Desmond Flynnhez, az Éjszaka Királyához köti őt, egyben sebezhetővé teszi a Lélektolvajjal szemben. A férfival, aki porrá akarja zúzni a világot... és ezzel együtt Callie-t is. De nem csak a Tolvaj az, akinek árnyékai ott lebegnek a Másvilág felett. Des apja visszatért a halálból és bosszút akar állni a fián, aki egykor a sírba küldte. Desnek és Callie-nek ki kell találnia, hogyan állítsák meg mindkét férfit, és az idő fogytán van. Mert olyan erők vannak mozgásban, amelyek azon munkálkodnak, hogy elszakítsák egymástól a szerelmeseket egyszer s mindenkorra... és balszerencséjükre, már nem a halál a legrosszabb, amitől tartaniuk kell.
Nos, ennek a sorozatnak is vége lett.
Egyszerűen még nem tudom hova tenni, mert egyszerre akartam nagyon szeretni, de mégis az utolsó résznél már lapáttal kellett csapkodnom magam, hogy olvassak.
Valahogy valami nekem nem stimmelt ennél a sorozatnál.
A karakterek igazából jók, viccesek, még a modern világ-fantasy világ egyensúlya is a helyén van, mégis valami nem stimmel.
Azon túl tudok emelkedni, hogy az utolsó könyvre már 3 részenként van egy ugyanolyan szex jelenet szószerint ugyanolyan ismétlésekkel…de ez nem szokott zavarni, ha az alap sztori fenntarja az érdeklődésemet. Ennél viszont kicsit szerintem több lett a hab a sütin, mint maga a süteményt.
Ezt a sztorit szerintem egy sima duológiába is bele lehetett volna tenni, nem értem ezt a 3+1 felállást (amiben egyébként a +1 volt számomra a legértékelhetőbb, Des vonala tényleg vitt magával és hozta a sztorit).
Úgyhogy összességében is max. 5/3.5-et tudnék adni a sorozatra.
Köszönöm a sok megmosolyogtatást, meg Temper színfoltját….de köszönöm, most így egyszerre elég is volt :D
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
“Kerub, a hozzánk hasonló emberek nem áldozatok” – mondta nekem egyszer. “Mi vagyunk valaki más rémálma.”
És ebben a részben Callie valóban eléri ezt. Hiába próbálják mások uralni az álmait, végül ő válik a rémálommá, akitől mindenki félhet.
Ez a trilógia utolsó része méltó lezárása a történetnek. Callie végre szabadjára engedi a szirén erejét, és kiderül, mennyire félelmetes is valójában. Des továbbra is mindent megtesz, hogy támogassa őt, és nekem nagyon tetszett, hogy nem próbálja háttérbe szorítani – épp ellenkezőleg, a tenyerén hordozza. 💕 Temper itt is zseniális, a humorával és beszólásaival folyamatosan feldobja a hangulatot (komolyan, sokszor miatta nevettem a legjobban 😂). Kedvenc jelenet volt mikor Des apjának különböző címeken kellett szólítania őket 😂
Nagyon tetszett a Lélektolvaj felvezetése és az a pillanat, amikor végre megjelenik – a nagy találkozás és a leszámolás tényleg erős, jól felépített jelenet lett.
Az egész világ jobban kibontakozik, átlátjuk, hogy mekkora erők mozognak a háttérben, és közben Callie igazi királynőként áll helyt. Tökös, bátor, határozott – igazi példakép. 🙌 A Harry Potter kitekintések külön mosolyt csaltak az arcomra.
És aztán ott a végén Des titka… cuki befejezés volt.
Bevallom, engem nem zavart, hogy Des ebben a részben kicsit háttérbe húzódott – hiszen Callie ideje jött el igazán ragyogni. A lezárás kerek, izgalmas és érzelmekben gazdag lett, még ha maga a trilógia nem is került a kedvenc sorozataim közé. Összességében azonban nagyon szerethető, és örülök, hogy végigkísérhettem ezt a történetet. 🌌
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat