Sofia ,,Hirtelen megjelenése úgy ér, mintha jeges vízzel öntöttek volna le. Nem tehetek róla, de az arcom égni kezd, amikor találkozik a tekintetünk. Persze, ez szörnyen gyerekes reakció. Hiszen a herceg is csak hús-vér ember. Na jó, királyi vér. Gleccserkék szemét sötét pillák keretezik. A tekintete átható. Mintha egyenesen arra játszana, hogy ideges legyek, ami - akarva-akaratlanul - sikerül is neki." Maximilian ,,Ha nem engedte volna el a pillantásomat, valószínűleg még mindig bámulnám. A csinos arcát, a hatalmas szemét, amely mindig rabul ejt. Mint a mágnes. Minden túlságosan vonzó rajta. Persze, a külseje is. De nem csak az. Valami, amit nem tudok megnevezni, de amit valahogy olyan reménytelinek és szabadnak érzek. És ez még nehezebbé - sőt szinte lehetetlenné - teszi, hogy ellenálljak a vonzerejének."
Nem igazán tudom hova tenni ezt a könyvet. Engem picit félrevitt a „fülszöveg”, a cím és a borítón található mondat, így teljesen másra számítottam, legfőképpen egy sötétebb „felnőtt” Hamupipőke történetre.
Szerencsére nem állok hadilábon a romantikusokkal sem, valahogy mégsem jött át igazán. A szereplők nem kerültek közel hozzám és Sofia szerintem kézenfekvő lehetőségeket hagyott ki a nyomozására nézve. A „csavarok” sem igazán okoztak meglepetést.
Az események pedig nagyjából a könyv vége felé indultak be számomra, de addigra már nem tudott olyan hatást kiváltani belőlem, ami miatt azt éreztem volna, hogy folytatni szeretném.
Összességében egy könnyen olvasható történet, ahol a társadalmi különbségek remekül kirajzolódnak, 1-2 erotikusabb jelenettel és némi humor lazította a nagy egészet, de sajnos többet vártam tőle.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat