A Te hibád a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” után következik. De legyünk őszinték, Nick és Noah története nagyobb, mint bármelyik befejezés. A kis Andy érkezése nemcsak határtalan szeretetet hozott, hanem egy félelmetes metamorfózist is. Széttörte azt a kényes egyensúlyt, amelyet büszkeséggel, vággyal és sebekkel tartottak fenn. Miközben Noah megpróbálja felismerni magát a tükörben, Nick felfedezi, hogy az apaság nemcsak gyengédséget ébreszt, hanem ajtót nyit a múlt szellemeihez is, azokhoz, akik elől évek óta próbál menekülni. És amikor egy vád sarokba szorítja, minden felrobban. A vihar szemében a szerelem megszűnik menedék lenni, és ismét csatatérré válik. Ismét önmagukba vonulnak, falakat építenek, és elfelejtik, hogy az erejük mindig is „mi” volt, mert ha van valami, amiben jók, az az egymás elpusztítása, amikor a legnagyobb szükségük van egymásra. Csak egy dolog van veszélyesebb, mint Nick és Noah a világ ellen: Nick és Noah egymás ellen. Robbanékony. Kiszámíthatatlan. Megállíthatatlan. Ez a történet bebizonyítja, hogy a szerelem megment, de néha lángra is gyújt. És amikor a tűz lángra kap, senki sem úszhatja meg sértetlenül. A kérdés az... kinek a hibája lesz ezúttal?