Cujónak hívják Brett Camber legjobb pajtását, az irdatlan méretű, ám jámbor és barátságos bernáthegyit. Cujo szívesen hajkurássza a vadnyulakat a napsütötte mezőn. Nyúl után szaglászik most is, zsákmánya azonban egy üregbe menekül előle, amelyben veszettséggel fertőzött denevérek tanyáznak. A kutya bedugja busa fejét, és egy denevér megmarja az orrát… Cujo szörnyű alak- és személyiségváltozása, ámokfutása merő iszonyattá változtatja Castle Rock lakóinak életét. Maga a Gonosz jött el a városkába, hogy minden vétket megtoroljon, s áldozatul esik neki bűnös és ártatlan egyaránt… Stephen King a tőle megszokott módon, mesterien adagolja-fokozza a feszültséget és a borzalmat – a figyelme egy percig sem lankadhat, Kedves Olvasó!
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Cujo a legtöbb olvasó szerint intenzív, emlékezetes és érzelmileg megterhelő olvasmány, amelyben a horror mellett a családi feszültségek és az emberi kapcsolatok is fontos szerepet kapnak. Stephen King részletgazdag, alapos írásmódja erősen bevonja az olvasót, a több nézőpont és az egymásba fonódó szálak pedig sokak szerint különösen izgalmassá teszik a regényt. A nyomasztó légkör és a pszichológiai feszültség többekből valódi együttérzést és szorongást váltott ki.
Ugyanakkor a felvezetést néhányan túl hosszúnak, a lassabb tempót pedig helyenként frusztrálónak érezték, és akadtak, akik figyelmét a sok részlet elterelte. A horror hatása sem volt mindenkinél egyforma: egyesek számára inkább erőszakosnak és felkavarónak, mint félelmetesnek bizonyult, míg mások éppen a lélektani mélységét és tragikus hangulatát emelték ki. Összességében Cujo azoknak ajánlható, akik a klasszikus rémisztgetésnél többre vágynak, és egy lassabban kibontakozó, sötét, drámai pszichológiai horrorra kíváncsiak.
Újabb mestermű King-től. Ez a történet megmutatja miért is szeretem annyira a horror Királyának műveit. Ez egy vékonyabb King könyvnek számít, de így is minden részletet tudat velünk, beleértve a legapróbb dolgokat is, aminek köszönhetően magunkat is a történet részesének érezhetjük. A könyvből készült filmet is nagyon szerettem, de azért a könyv bőven jobb alkotás lett. A szereplők nem igazán voltak szimpatikusak, kivétel talán Vic és Roger. Elképesztően izgalmas volt Cujo és Donna napokig tartó küzdelme. Bár Cujo volt a történetben a gonosz én nagyon sajnáltam. Számomra a denevér volt az igazi gonosz, mivel ő tette Cujo-t azzá ami lett belőle.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat