EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Csitt, csitt összességében kellemes, könnyen olvasható YA-élményt nyújt, amelyet a legtöbb olvasó élvezett, néhányan pedig kifejezetten imádtak. A sötét, kisvárosi hangulat és a bukott angyalokhoz kapcsolódó természetfeletti világ sokak számára vonzó volt, különösen őszi olvasmányként. Nora és Folt csipkelődő dinamikája többek szerint a könyv egyik legerősebb eleme, Folt titokzatossága és humora pedig sok olvasót magával ragadott.
Ugyanakkor nem mindenki tudott azonosulni Folt karakterével, és Nora, illetve néhány mellékszereplő viselkedése is megosztotta az olvasókat. Többen kissé kiszámíthatónak vagy hibákkal telinek érezték a történetet, bár a feszültebb részeket még a kritikusabb vélemények is izgalmasnak találták. A Csitt, csitt elsősorban azoknak ajánlható, akiket érdekelnek a romantikus, természetfeletti ifjúsági regények, és nem bánják a könnyedebb, sorozatindító hangvételt.
Nekem is, mint szerintem mindenki másnak, megvolt az a korszakom, amikor odáig voltam az angyalok/démonok világáért. Azóta kinőttem belőle. Ennek ellenére, amikor a könyvtárban ismét kezembe került ez a könyv, amit egyszer régen már olvastam, egyszerűen nem akartam otthagyni. Habár kijelenthetem, hogy biztos nem lesz a kedvenc könyvem, de azért elárulom, élveztem. Azt is tudom, hogy ez nem önálló kötet, hanem sorozat része, de bevallom, belelapoztam a második részbe és egyszerűen már nem volt hozzá kedvem.
A könyv dark, small town hangulata végig nagyon átjött, kicsit Twilight beütése volt, de csak is jó értelemben. Talán emiatt őszre ajánlanám. Folt és Nora dinamikája pedig elképesztően lett megírva: ahogy a kényszer miatt (akit Foltnak hívnak) páros munkába kerülnek, majd a csipkelődésükből valami több lesz!
❝[...] próbáltam olyan hangot megütni, mint aki teljesen tudatában van magának és a környezetének. Foltnak talán igaza volt, és a Bo's Arcade tényleg nem az a hely, ahol szívesen lógnék. Ez azonban nem jelentette, hogy hanyatt-homlok menekülök kifelé.
— Mekkora a tét?
Folt még szélesebben vigyorgott. Biztos voltam benne, hogy rajtam gúnyolódik.
— Nem pénzben játszunk.
Letettem a táskámat az asztal szélére.
— Kár. Mindenemet feltettem volna ellened.❞
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat