Csillag alá temetve

Bordhád városában van egy esemény, ami minden évben lázban tartja a lakókat: a Csillaghullás. Ezúttal azonban nemcsak csillagok érkeznek az égből.

Viktor Morgan, a helyi temető csendes és magányos gondnoka hűséges barátjával, Echóval egy nyugtalan szellem kérésére kezd kutakodni, és hamarosan egy régi titok nyomára bukkan. A nyomozás során társául szegődik Elara, a város bírójának különc lánya is, miközben a Csillaghullás éjszakáján valami megérkezik a város melletti erdőbe.

Innentől pedig szépen elszabadul a rémálom. A holtak többé nem maradnak holtak, Elara édesanyjának múltja lassan a felszínre tör, az öreg erdei boszorkából tetoválóművész lesz, Bordhád pedig egyre nagyobb veszélybe kerül. A kis csapathoz idővel Lothar, a pálinkát sem megvető helyi kovács és Bow kapitány, az egyik személyes kedvencem is csatlakozik. De vajon egy temetőcsősz, egy félárva lány, egy kovács, egy katona és egy farkas tényleg képes lehet megállítani azt, ami a városra szabadult?

Fantasy, horror, sci-fi és egy cseppnyi romantika keveredik a könyv lapjain, és számomra pont ettől lett igazán különleges ez a könyv. Nagyon szerettem az élő, lélegző karaktereket, ezt a furcsa kis társaságot és azt, hogy szinte folyamatosan történik valami.

Echo és Bow kapitány egyértelműen belopták magukat a szívembe, de Viktorral is könnyű volt azonosulnom. Kifejezetten üdítő volt, hogy nem egy sablonos, mindenre képes hőst kaptunk, hanem egy magányos, kissé zárkózott férfit, aki egyszerűen csak próbál helytállni az egyre őrültebb helyzetben.

A történet vége különösen tetszett. Amikor már azt hinnéd, hogy győz a jó, mindenki fellélegezhet, és most már tényleg minden szipi-szuper lesz, kapunk egy büdös nagy pofont. Ennél többet viszont nem mondhatok anélkül, hogy spoilereznék…

Ajánlom azoknak, akik szeretik a sötétebb hangulatú, mégis szórakoztató történeteket, a különc karakterekből összeverődött csapatokat, a természetfelettit, a rejtélyeket és azt, amikor több műfaj úgy keveredik egymással, hogy közben egyik sem nyomja el a másikat. Ha pedig a fantasy mellé egy kis horror és sci-fi sem riaszt el, a Csillag alá temetve szerintem kifejezetten jó választás lehet.

Ha csak a történet alapján kellene értékelnem a könyvet, akkor 5 csillagot kapna, mert egy izgalmas, fordulatos cselekményt ír le a regény, viszont tele van olyan hibákkal, amik megborítják a balanceot. A neveknél fura, hogy megtalálható valós név is a kitalált fantasy nevek mellett. Vannak olyan motívumok a könyvben, mint pl. Hó, jég, fagy, ami egy idő után zavaróan sokszor tölti ki az üresebb részeket. A világépítés és a karakterek felépítése is eléggé gyenge, ami azt illeti ebben a történetben sokkal több is lehetett volna.
Alapvetően pozitív a véleményem a könyvről és a tetszett kategóriába tudom sorolni csak számomra zavaróak voltak a leírt dolgok.

5☆\3,8☆

Számomra az első 50 oldal kicsit lassan építkezett, ha azt nézzük, hogy maga a könyv nem túl vastag. Azonban az 50. oldal után egyre inkább felpörögnek az események, innentől behúzott a történet.

A könyv elején megismerhetjük Borhád városát, amelynek lakói a közelgő csillaghullásra készülnek. A történet középpontjában Viktor, a temetőcsősz áll. Mellette követhetjük végig az eseményeket, néhány kitekintéstől eltekintve. Nagyon jól működtek a leírások a könyvben, abszolút el tudtam képzelni magam Borhád utcáin, amint Viktor mellett sétálva figyelem a történéseket, vagy a temetőben, ami sejtelmes, kísérteties hangulatot árasztott. Igazán véresre és hatásosra sikerültek a horror jelenetek is, ezek voltak az egyik kedvenceim.

Megjelenik még Tivan, Borhád bírája, aki amolyan kiskirályként uralkodik a város lakói felett. És lánya, Elara, ő és Viktor rokonlelkek, mindketten magányosan és a múlt terheit cipelve élik mindennapjaikat. Ennek köszönhetően egy csipetnyi romantika is megjelenik a történetben, de pont olyan mennyiségben és minőségben, ami még nem zavaró.

A csillaghullás után valami megjelenik az erdőben. Valami, ami eddig nem volt ott és nem is tartozik oda. Az események innentől felgyorsulnak és a kérdés már nem az, hogy hisznek-e a természetfelettiben, hanem le tudják-e győzni. Mert az életük múlik rajta.

A karakterek különösebben nem kerültek hozzám közel, noha sajnáltam őket az élet helyzetük miatt. Talán azért, mert nem egy, vagy két szemszögből és E/1-ben olvashattam, hanem E/3-ban, miközben többször átugrottunk Viktorról egy-egy másik karakterre, vagy olyan jelenetre, ahol ő nem volt jelen. Izgultam értük, de valami mégis hiányzott, hiába ismerjük meg a múltjukat, túl mélyen mégsem látunk a karakterekbe érzelmileg.

Azoknál a jeleneteknél, ahol az idős néni szerepelt, kicsit kizökkentett a mondatokba beszúrt “Hi hi hi”. Nekem sokkal jobban működött volna, ha csak néhány szóval van jellemezve, hogy nevetése furcsán csengett.

Megjelenik a könyvben a boszorkányság témája is, ami azonban nem kerül kibontásra, nem képezi szerves részét a fő szálnak, csak néha beszúrásra kerül a könyvben, minden fajta előzmény, magyarázat nélkül. Amit sajnáltam, mert érdekes lehetett volna, de így hiányérzetem maradt.

Összességében egy izgalmas fantasy-t kapunk horror elemekkel és egy kis alien vibe-al. Az ábrázolás és hangulatteremtés nagyon jól működik, csak úgy pörögnek az oldalak. De voltak hibák a könyvben, amik egy szigorúbb korrektúrával, alaposabb szerkesztői munkával kiküszöbölhetőek lettek volna. Ezek sajnos többször kizökkentettek. És volt néhány szóhasználat, mondat, ami szintén zavaró volt, környezetidegen. Az alapötlet szerintem szuper és vannak lehetőségek még az íróban, amik megfelelő támogatással kiaknázhatóak.

De egyet garantálok, hogy miután elolvastad, egy ideig biztos nem vágysz majd erdőbe!