Agnes nem hisz a fülének, amikor egy nap azzal hívja fel a rendőrség, hogy Colette, a nagynénje elhunyt. Képtelenség! Colette három éve egyszer már meghalt, eltemették, meggyászolták, és azóta is ott nyugszik a gueugnoni temetőben... Legközelebbi hozzátartozóként neki kell azonosítania a holttestet, így a saját szemével győződhet meg arról, hogy ezúttal valóban Colette hagyta itt az árnyékvilágot. De akkor kit temettek el három éve? Miért akarta a nénikéje elhitetni mindenkivel, hogy meghalt? Izgalmas nyomozás kezdődik, és a Colette által kifejezetten Agnes számára készített hangfelvételek felbukkanásának, a régi barátok, a gyermekkori barátok vallomásainak, a hol fájdalmas, hol megmosolyogtató emlékeknek köszönhetően lassan összeáll a kép. Agnes végül nem csupán Colette titkait, a családja történetének addig rejtett fejezeteit ismeri meg, de a saját múltjával is szembenéz, sőt a válása óta reménytelennek érzett jelenét is sikerül újragondolnia. Valérie Perrin a maga sajátságos, könnyed, mégis gazdagon és érzelmesen áradó stílusával egy olyan izgalmas és fordulatos történet útvesztőjén vezeti át az olvasót, amelyben egyszerre van jelen a könnyes nosztalgia, a szelíd humor és a krimiszerű feszültség.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az olvasók többsége szerint a Colette by Valérie Perrin érzelmes, megrázó és elgondolkodtató regény, amelynek hangulata sokáig velük marad. Perrin jellegzetes, érzékeny stílusát, a részletesen kidolgozott szereplőket, valamint a szeretet, barátság és remény jelenlétét sokan különösen nagyra értékelték. A történet fokozatos kibontakozása és a múlt rétegeinek feltárása több olvasót teljesen magával ragadott.
Ugyanakkor többen túl hosszúnak, túlírtnek és helyenként csapongónak érezték a regényt, a sok szereplő és mellékszál pedig néha megnehezítette a követést. Néhány olvasó szerint bizonyos fordulatok és élethelyzetek hitelessége is kérdéses, míg mások éppen a gazdag, összetett szerkezetet tartották a könyv egyik legnagyobb erényének. Összességében elsősorban azoknak ajánlható, akik kedvelik a lassabban építkező, több évtizedet átfogó, súlyos témákat érzelmekkel és reménnyel ötvöző regényeket.
“Nem lehet elégszer bocsánatot kérni az áldozatoktól: a legjobb szándékkal sem leszünk képesek mindig, mindentől és mindenkitől megvédeni titeket.”
Őszintén a könyv feléig eléggé szenvedtem, lassan épül fel a történet, egészen addig míg Colette el nem kezd mesélni. Onnantól kezdve rabjává váltam. Ez a könyv könyörtelen, szívfacsaró, felemelő és hihetetlen. Nehéz olvasmány volt számomra, sok fejezet igazán megérintett és hálás vagyok az író nőnek, hogy ennyire bevont engem is a történetben. Csak remélni tudom, hogy lehet, hogy nekem is lesz egyszer egy ilyen örökségem. Szerencsések vagyunk, hogy a hangunk rögzíthető, megmarad és nem vész el, ahogy Colette története se. Ez lett a legkedvesebb könyv számomra, amit a szerzőtől olvastam eddig.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nagyon nehezen olvastam, sokszor kedvem sem volt hozzá. El volt nyújtva, mint a rétes tészta! 🥴
Azért adtam 3*-os értékelést, mert kb. az utolsó 200 oldala (a köny 695 oldal) volt izgalmasabb, élvezhetőbb.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat