A szókimondó és a győzelemért mindent elkövető Carrie Sotót csak úgy emlegetik: a Csatabárd. Másik gúnyneve a Lotyó. Kevesen rajonganak érte csípős, ellenfeleit földbe döngölő megjegyzései miatt, de azt el kell ismerniük, hogy húsz Grand Slam-győzelmével ő a valaha élt legeredményesebb teniszjátékos. Hat évvel visszavonulása után Carrie kénytelen végignézni, ahogy a brutális és káprázatosan tehetséges Nicki Chan megfosztja őt az első helytől. Carrie harminchét évesen azt a mindenkit meglepő döntést hozza, hogy visszatér az aktív sportba egy évre, hogy visszaszerezze a rekordját. Az újságírók azt állítják, sosem kedvelték a "Csatabárdot". A teste sem úgy mozog már, mint régen. És még a büszkeségét is félre kell tennie, hogy azzal a férfival eddzen, akinek egyszer majdnem kitárta a szívét: Bowe Huntley-val. Felkavaró, felejthetetlen regényében Taylor Jenkins Reid az eddigi legérzékenyebb és legérzelmesebb történetét írta meg. TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót "Reid stílusa beszippant és függőséget okoz!" - Jill Santopolo, bestsellerszerző - Add át magad a sodrásának! Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen! Felnőtteknek ajánljuk!
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Carrie Soto visszatér fogadtatása összességében pozitív, bár nem minden olvasó találta egyformán magával ragadónak. Sokan különösen erősnek tartották a főszereplő összetett, kezdetben kifejezetten ellenszenves ábrázolását, valamint a karakter fokozatos fejlődését és érzelmi mélységét.
A regény dicséretet kapott a feszült, adrenalindús hangulatért, a hiteles mellékszereplőkért, a családi és egyéb kapcsolatok érzékeny bemutatásáért, illetve a rövid fejezeteknek és változatos elbeszélésmódnak köszönhető lendületéért. Ugyanakkor több olvasó szerint a tenisz technikai részletei túlzottan elnyomják a lelki vonalat, a történet egyes szakaszai pedig lassúak vagy langyosak; ezért elsősorban teniszrajongóknak és Taylor Jenkins Reid visszatérő olvasóinak ajánlható, míg a sport iránt kevésbé érdeklődők számára megosztó lehet.
Még akkor sem tudtam, hogyan mondjam meg apámnak, hogy rettenetesen fáradt voltam, és a városnézés olyan luxustevékenység volt, amire én nem vágytam a sok edzés, versenyzés mindent kivett belőlem, és a luxusdolgokra nem maradt erőm.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat