A Párizsban élő világhírű regényíró még otthon, Csehszlovákiában, 1972-ben írt művének színhelye egy ódon bájú közép-európai fürdővároska. Itt ad egymásnak randevút a regény nyolc szereplője: Klíma, a híres dzsessztrombitás; Růľena, a fiatal, csinos ápolónő, aki hasztalan igyekszik kitörni reménytelenül szürke életéből; Jakub, a volt politikai fogoly, aki végre megkapván útlevelét, emigrálni készül; Olga, Jakub kivégzett barátjának a lánya; Kamila, Klíma szép és féltékeny felesége; Skřéta doktor, ez a félig-meddig valószerűtlen alak, a fürdővároska nőgyógyásza, aki igen sajátságos módszerrel teszi termékennyé pácienseit; egy másik, a valószerűtlenség határán mozgó hős, Bertleff, a gazdag amerikai, ez a modern szent, kék dicsfénnyel a feje körül; végül a megható hősszerelmes, Frantiąek, aki soha életében nem fogja megérteni, hogy mi történik körülötte. Az öt nap alatt lebomló sorstörténetek szálai egyre gyorsuló tempójú keringővé fonódnak. Szent Iván-éji kavalkáddá. Keservesen könnyed, morbid vaudeville-ként adja az olvasó tudtára, hogy nincs többé joga a tragikumhoz.
Nem is keringő volt ez, hanem körtánc egy kicsit őrült, kicsit együgyű maszkabálban. A szereplők csetlenek-botlanak, összekapaszkodnak, szomorkodnak, vidámnak tettetik magukat, szó esik életről-halálról, nagy sorskérdésekről, valaki meghal, valaki elutazik, aztán elengedik egymást, és tovább csetlenek-botlanak, együtt vagy külön, ahogy éppen jön. Ennyi.
A jó benne az, hogy mégse ennyi.
az őszinteséghez önismeret kell, az önismerethez pedig megfelelő kor.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat