Brimstone
107 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 622
Könyvmolyképző Kiadó
(2026)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789636758851
Kötelesség. Vér. Becsület. Hatalom. Saeris Fane nem vágyott hatalomra. Semmi örömét nem leli abban, hogy az egész udvar az ő nevét suttogja. Sőt, most, hogy a Vér-udvar királynőjévé koronázták, rádöbben: egy királynőnek nem lehet saját élete. Súlyos teher nehezedik a vállára. Nevelője és öccse visszavárja őt a szülőföldjén... csak hogy azok változások, amelyek erősebbé tették Searist, bizonyos szempontból meg is gyengítették: most biztosan meghalna a két perzselő nap alatt. Ez pedig azt jelenti, hogy ismét mást kell küldenie maga helyett... Kingfisher hadseregeket győzött le és hátborzongató szörnyűségeket élt túl, de a Zilvarenbe vezető út Carrion Swift oldalán talán kifog rajta. Az a fickó egyszerűen képtelen csendben maradni. Miközben teljesíteniük kell a küldetést, Ezüstváros szűk sikátoraiban rejtett veszélyek várnak rájuk, és Fishernek meg kell fékeznie a csempészt is, ha újra látni akarja a párját. Sötétség borult Yveliára. Searis és Fisher tűzön, vízen és kénkövön keresztül küzd, hogy megmentsék a világot. TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót A Quicksilver folytatása megérkezett. Add át magad a sodrásának!
Olvasói vélemények összefoglalója
A Brimstone fogadtatása meglehetősen megosztott: sok olvasó szerint az első több száz oldal lassú, vontatott és kevés feszültséget kínál, míg másokat már a kezdetektől magával ragadott. Többen úgy érezték, hogy a könyv később felpörög, de az egyenetlen tempó miatt összességében nehezebben haladtak vele, mint az előző résszel.
A leggyakrabban dicsért elemek közé tartozik Carrion és Kingfisher szórakoztató dinamikája, valamint a szerethető mellékszereplők, különösen Onyx és Swift. Saeris fejlődését és erős személyiségét sokan kedvelték, a romantikus kapcsolat megítélése viszont változó: egyesek értékelték a fokozatos alakulását, mások kevés érzelmi kémiát éreztek benne.
Kritikaként gyakran merült fel a túlzott terjedelem, a sok, részben kibontatlan történetszál és a helyenként kapkodó információadagolás; a fűszeres jeleneteket szintén nem mindenki érezte odaillőnek. Összességében azoknak ajánlható, akik kedvelik a nagy léptékű fantasyvilágokat, a népes szereplőgárdát és a fordulatokat, de a lassabb, egyenetlenebb szerkezet és a sok előkészítés próbára teheti a feszesebb tempóra vágyó olvasókat.
A leggyakrabban dicsért elemek közé tartozik Carrion és Kingfisher szórakoztató dinamikája, valamint a szerethető mellékszereplők, különösen Onyx és Swift. Saeris fejlődését és erős személyiségét sokan kedvelték, a romantikus kapcsolat megítélése viszont változó: egyesek értékelték a fokozatos alakulását, mások kevés érzelmi kémiát éreztek benne.
Kritikaként gyakran merült fel a túlzott terjedelem, a sok, részben kibontatlan történetszál és a helyenként kapkodó információadagolás; a fűszeres jeleneteket szintén nem mindenki érezte odaillőnek. Összességében azoknak ajánlható, akik kedvelik a nagy léptékű fantasyvilágokat, a népes szereplőgárdát és a fordulatokat, de a lassabb, egyenetlenebb szerkezet és a sok előkészítés próbára teheti a feszesebb tempóra vágyó olvasókat.
Értékelések
Értékelés4,4
107 értékelés alapján
5
46 ×
4,5
19 ×
4
29 ×
3,5
5 ×
3
8 ×
2,5
0 ×
2
0 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
104
Brimstone
Callie Hart
Az első részhez képest kicsit vontatott volt, nagyon nehezen haladtam vele.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Brimstone
Callie Hart
„… hasztalan hátrafelé nézni és azon rágódni, mit kellett volna másképp.”
Az első rész sem lett nálam nagy szerelem, de azért kíváncsi voltam a folytatásra, és valamiért azt hittem, a Brimstone-t majd sokkal jobban fogom szeretni. Hát… nem. 😅 A borítóról inkább ne is beszéljünk…
Az első fele nekem nagyon lassú és vontatott volt. Sok minden történik, mégis alig éreztem, hogy haladnánk valamerre. Utazunk, új helyeket és szereplőket ismerünk meg, Saeris próbál eligazodni az új helyzetében és az erejében, közben mégis hiányzott belőle az izgalom. Nagyon nehezen olvastam.
Aki viszont végig tartotta bennem a lelket, az Carrion. 😂 Imádtam a beszólásait, a humorát, és főleg a Kingfisherrel közös jeleneteket. Valahogy ebben a részben az összes mellékszereplő jobban megmozgatta a fantáziám, mint a főszereplők.
Saerist valamivel jobban bírtam egyébként. A romantikus szál pedig most meglepően kevés érzelmet váltott ki belőlem.
Aztán végre beindult a történet, és úgy 80% -ig a felétől már azt hittem, na, innen meg vagyok véve. Erre az utolsó 20%-ot úgy lezavartuk, mintha hirtelen elfogytak volna az oldalak. 😂 Ide ugrunk, oda ugrunk, jönnek az új infók, fordulatok és plusz történetszálak, mire pedig az egyiket felfogtam volna, már rég a következőnél jártunk.
Közben megtudjuk Kingfisher valódi nevét is, Saeris pedig onnantól olyan természetességgel használja, mintha mindig is így hívtuk volna. Én meg néha csak pislogtam, hogy várjunk, ez most ki?! 🤣
Nekem leginkább az arányokkal volt bajom: ami kevésbé volt érdekes, arra rengeteg idő jutott, ami viszont tényleg izgalmas lehetett volna, azon átrohantunk.
A végén a nagy „csattanónál” pedig már csak fogtam a fejem: juhuuu, még egy plusz bonyodalom! Mi lesz még?! Lassan mindenki mindennek is a keveréke. Tele vagyunk hibridekkel. 😂 Ezen a ponton már nem a nagy döbbenet jött, hanem az, hogy jóóó, ezt még gyorsan dobjuk rá a kupac tetejére.
Azért érdekel, mit kezdenek ezzel a rengeteg szállal a folytatásban, de nem lesz a kedvenc sorozatom. 🥲
Az első rész sem lett nálam nagy szerelem, de azért kíváncsi voltam a folytatásra, és valamiért azt hittem, a Brimstone-t majd sokkal jobban fogom szeretni. Hát… nem. 😅 A borítóról inkább ne is beszéljünk…
Az első fele nekem nagyon lassú és vontatott volt. Sok minden történik, mégis alig éreztem, hogy haladnánk valamerre. Utazunk, új helyeket és szereplőket ismerünk meg, Saeris próbál eligazodni az új helyzetében és az erejében, közben mégis hiányzott belőle az izgalom. Nagyon nehezen olvastam.
Aki viszont végig tartotta bennem a lelket, az Carrion. 😂 Imádtam a beszólásait, a humorát, és főleg a Kingfisherrel közös jeleneteket. Valahogy ebben a részben az összes mellékszereplő jobban megmozgatta a fantáziám, mint a főszereplők.
Saerist valamivel jobban bírtam egyébként. A romantikus szál pedig most meglepően kevés érzelmet váltott ki belőlem.
Aztán végre beindult a történet, és úgy 80% -ig a felétől már azt hittem, na, innen meg vagyok véve. Erre az utolsó 20%-ot úgy lezavartuk, mintha hirtelen elfogytak volna az oldalak. 😂 Ide ugrunk, oda ugrunk, jönnek az új infók, fordulatok és plusz történetszálak, mire pedig az egyiket felfogtam volna, már rég a következőnél jártunk.
Közben megtudjuk Kingfisher valódi nevét is, Saeris pedig onnantól olyan természetességgel használja, mintha mindig is így hívtuk volna. Én meg néha csak pislogtam, hogy várjunk, ez most ki?! 🤣
Nekem leginkább az arányokkal volt bajom: ami kevésbé volt érdekes, arra rengeteg idő jutott, ami viszont tényleg izgalmas lehetett volna, azon átrohantunk.
A végén a nagy „csattanónál” pedig már csak fogtam a fejem: juhuuu, még egy plusz bonyodalom! Mi lesz még?! Lassan mindenki mindennek is a keveréke. Tele vagyunk hibridekkel. 😂 Ezen a ponton már nem a nagy döbbenet jött, hanem az, hogy jóóó, ezt még gyorsan dobjuk rá a kupac tetejére.
Azért érdekel, mit kezdenek ezzel a rengeteg szállal a folytatásban, de nem lesz a kedvenc sorozatom. 🥲
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Brimstone
Callie Hart
Az első részt is nagyon élveztem, de ez…
Atyavilág.
Nekem rettenetesen tetszett az egész, úgy ahogy van. 🥹
És az utolsó mondat konkrétan a földhöz vágott…nem tudom hogyan kéne egy évet kibírni a befejezésig. 🥺
Atyavilág.
Nekem rettenetesen tetszett az egész, úgy ahogy van. 🥹
És az utolsó mondat konkrétan a földhöz vágott…nem tudom hogyan kéne egy évet kibírni a befejezésig. 🥺
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 101 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés