Bridget Jonest egyre többet kínozzák az Önelégült Anyák, folyton figyelmeztetve rá, hogy ketyeg a biológiai órája: most kell szülnie, ha még szülni akar valaha. Meg hát maga Bridget is már mindenhol terhes anyákat lát. Igaz, továbbra sem veti meg az italt, és ez hallucinációkat is okozhat – de ez biztos, hogy folyton klasszikus Bridget Jones-os helyzetekbe sodorja őt. Mondjuk, romantikusnak látszó röpke kalandokba. És egyszer csak Bridget azt gyanítja, hogy elkezdődött nála a klimax. De egy terhességi teszt hamar kideríti, hogy nem erről van szó. Bridget terhes! Áldott állapotban van! Igaz, nem egészen úgy esett meg a dolog, ahogy álmodott róla, de attól még boldog. Már amennyire boldog lehet a kismama, akinek agyában az ultrahangos vizsgálat és a terhestorna megható (vagy épp vicces) pillanataiban is egyre az dörömböl az agyában: „De ki az apa?”
Egyszerűen elképesztő, mennyi idő telt el amióta a második kötetet olvastam! 13 év múltán éppen ideje volt, pláne hogy tavaly tavasszal láttam a filmváltozatot is. Bevallom, először sokként ért Jack karakterének hiánya, de összességében nagyon is logikusnak és helyénvalónak éreztem az eredeti hármas felállast a baba helyzetben is.
(Mondjuk így elmaradt az, hogy mindkét pasinak drukkoljak, de sebaj.)
Az első néhány oldal után beszippantott, ahogy a korábbi részek is. Annyira jó volt újra Bridget világában lenni, olvasni az ismerős arcok tetteit, gondolatait. Bridget jó szokásához híven kismamaként is megmaradt esetlennek, de szerethetőnek. Nagyon tetszett, ahogy a babájához viszonyult, sokszor eszembe juttatta, hogy én mit éltem meg a fiammal a várandósság alatt. (Igaz, nálunk nem volt dilemma, hogy ki az apa. :D)
Bridget ebben a részben abszolút kedvenc volt, végre kicsit komolyabb, érzékenyebb is. (Bár lehet csak a várandósság miatt.)
A leginkább mégis Bridget apja, Colin nyerte el a szívemet. Annyira áradt belőle a kedvesség, a szeretet és a végén az a pábeszéd közte és Mark között mindent vitt.
A regény nagy részében röhögtem, de a vége, a baba megszületése megríkatott.
Hát igen, amikor tavaly tavasszal 6-7 hóbapos terhesen láttam a filmet az ugyanígy hatott.
Imádtam! Tudom, nem mindenki vevő erre az irodalomra, de számomra szórakoztató volt. Pont erre volt szükségem.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat