Ritka, hogy egy "romi limonádé könyvre" 5 csillagot adjak, és őszintén körülbelül a könyv feléig nem gondoltam, hogy pont ez a történet lesz az amire azt mondom, hogy "hmmm ez most betalált végre". Aztán mégis. Valahogy Nora is így gondolta az ő történetéről, hogy az ő saját élete nem lehet 5 csillagos, happy end. Aztán mégis...
Az első 150-200 oldalon még simán lehet rá azt mondani, hogy "jó-jó, de ennyi?" Itt vissza kell vonnom a 'romi limonádé' jelzőt; könnyed olvasmány volt de egyáltalán nem sekélyes. Tény, hogy a Book Lovers nem akar világmegváltó lenni, viszont nagyon pontos dolgokat mond, a parentifikációról, testvéri szeretetről, munkamániáról, arról, milyen érzés mindig "annak az" lenni, aki mindent megold, és arról, hogy néha a legnehezebb elhinni: te is megérdemled a saját happy endedet.
Szerettem a kémiát Nora és Charlie között, Libby egy imádnivaló káosz de a kapcsolatuk Nora-val szerintem igazán irigylésre méltó. A mellékszereplők is jól eltalált karakterek voltak, Brendan-t egy igazi golden retrieverként tudom elképzelni. Talán ezért tudom megbocsátani a Book Lovers kicsit hollywoodi alaphelyzetét, mert a végére Nora, Charlie, Libby és még Brendan is valódi emberekké váltak számomra. És amikor ez megtörténik, onnantól már kevésbé számít, hogy mennyire valószínű a történet – mert az érzelmi igazsága működik.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat