Csak egy lány vagyok. És a véletlen úgy hozta, hogy egyben Herkules is.Egy titánoktól hemzsegő világban próbálok életben maradni, ahol a spártaiak, a tizenkét királyi családból származó, istenekkel felérő hatalommal és szemérmetlenül nagy gazdagsággal rendelkező halhatatlanok uralkodnak mindenki felett. Félénk, dadogó nevelt gyermekként, akinek egy fillérje sincs, meghúzom magam, eltakarom a sebhelyeimet és kitűnően tanulok az iskolában. Legalábbis igyekszem. De aztán bekövetkezik.A vérem elárulja, hogy az uralkodó elithez tartozom. Azok közé. Spártai vagyok.Rákényszerítenek, hogy beiratkozzak a Spártai Katonai Akadémiára. Minden idők legkegyetlenebb próbáján kell átesnem, hogy megállapíthassák, megvan-e bennem minden, ami a halhatatlansághoz kell. Van azonban néhány bökkenő, Akhilleusz és Patro a rémisztő mentoraim, Kharón, a halál révésze és Augustus, a háború fia a félelemkeltő professzoraim. És meg mernék esküdni, hogy valaki még a nyomomban van, bárhova is megyek, vagy lehet, hogy csak cserbenhagy a józan eszem. Az a rossz érzés gyötör, hogy mindkettő igaz.Cselszövők vesznek körül, és megfojtanak a gyűlöletükkel, a rögeszméjükkel és a sötét birtoklási vágyukkal. De sajnálhatják, mert nem tudják, kivel kezdtek ki.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Blood of Hercules - Herkules vére fogadtatása összességében kifejezetten lelkes, bár az olvasók szerint nem mindenkinél működik azonnal. Sokan Alexis szarkasztikus, morbid humora és belső monológjai miatt nevettek hangosan, és többeknek rögtön kedvenc női főszereplőjükké vált. A sötét, brutális hangulat, a görög mitológiai háttér és a különleges, gyakran zavarba ejtő férfi karakterek szintén sok dicséretet kaptak.
Többen kiemelték a lendületesebb későbbi részeket, az erős érzelmi hatást és azt, hogy egy ponton már nehezen tudták letenni a könyvet. Másoknak a kezdés lassú vagy nehezen követhető volt, a világépítést hiányosnak, Alexis gondolatait pedig időnként túlzónak és irritálónak érezték; néhány olvasó kiszámíthatóságot és unalmasabb szakaszokat is említett. A sötét fantasy, a véres próbatételek, a fekete humor és a karakterközpontú romantikus feszültség kedvelőinek jó eséllyel izgalmas olvasmány lehet, különösen akkor, ha nem zavarja őket a szokatlan stílus és a lassabb felvezetés.
Érdekes egy olvasmány volt. Először elég nehéz volt vele haladni a világfelépítése miatt. Viszont az első 100 oldal után kezdtek elég érdekes dolgok történni.
Tetszett maga a történet, ez a brutalitás, hogy ott hogyan mennek a dolgok. Bár azért egy nőt ilyen mentálisan mepróbáló akadémiára küldeni néha már túl sok volt.
A vége meg teljes sokk, erre igazán nem számítottam. Kíváncsian várom a következő kötetet.
Alexis, jaj mit is írjak. Elég kattos a csaj. Ez a nagy matematika utáni rajongás. Most komolyan valami jobbat nem talált?😄 Így a végére egészen kedvelhető karakter lett, remélem a következő részben tényleg megmutatja milyen fából faragták.
Augustus és Kharón. Nos no comment. Nem lettek a kedvenceim, de nem is utálom őket. Róluk inkább a második részben szeretnék rendes beszámolót írni. Remélhetőleg ott jobban meg tudom majd ismerni őket.
Nüx viszont belopta magát a szívembe. Imádom azt a kígyót. Védelmező, beszólogatós és makacs. Azokat a részeket szerettem a legjobban, mikor megszólalt.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat