Blood bonds - Vérkötelékek

Na jó, J. Bree, most már tényleg beszélnünk kell.
Három könyv. HÁROM.
Ennyi ideje várom, hogy ez a sorozat végre csináljon valamit, amibe bele tudok kötni. Egy idegesítő karaktert. Egy unalmas száz oldalt. Egy olyan mellékszálat, aminél azt mondhatom, hogy “jó, ezt azért nem kellett volna”.
SEMMI.
Helyette minden egyes résszel egyre jobban beszippant ez az egész, én pedig már ott tartok, hogy lassan beköltözöm ebbe a világba, és oldják meg, hogy legyen nekem is valami kötelékem. :D
A Vérkötelékek pontosan ott folytatta, ahol az előző részek abbahagyták: teljes gázzal visz tovább ebben az egyre nagyobb káoszban, közben pedig a történet folyamatosan nyílik ki előttünk. Egyre több minden kerül a helyére, egyre nagyobb a tét, egyre érdekesebb az egész világ, én pedig csak olvastam, olvastam, olvastam, és nagyjából annyi önálló gondolatom maradt közben, hogy: EZ K#RV@ JÓ.
És ami számomra továbbra is valami kisebbfajta csoda, hogy ebben a sorozatban egyszerűen MINDENKIT SZERETEK. Ez már önmagában gyanús, mert nálam általában akad legalább egy ember, akit szívesen kilőnék a történetből egy katapulttal, de itt nincs ilyen. :D A főszereplők? Imádom őket. A kötelékük, a dinamikájuk, az egymásnak feszülések, az egész rohadt káosz, ami körülöttük van? KÉREM. A mellékszereplők pedig nem biodíszletek, hanem tényleg hozzátesznek a történethez, és lassan ott tartok, hogy ha J. Bree ír három mondatot valakiről, én már örökbe is fogadtam. De ami miatt nálam ez a sorozat ennyire működik, az továbbra is maga a történet és a fantasy szál. Nem érzem azt, hogy kaptunk egy romantikus sztorit, amire valaki utólag rászórt két marék mágiát, hogy fantasy legyen. Van világa, van tétje, vannak titkai, folyamatosan történik valami, én pedig egyre mélyebbre mászom bele, és eszem ágában sincs kijönni. És akkor J. Bree ismét elérkezett a könyv végéhez, rápillantott az olvasóra, és valószínűleg arra gondolt: “Hm. Túl boldognak tűnik.”
MAJD OLYAN FÜGGŐVÉGET B@SZ0TT IDE, HOGY AZ AGYAMAT ELDOBTAM.
Konkrétan befejeztem, néztem magam elé, majd felmerült bennem a teljesen jogos kérdés: ÉS AKKOR ÉN MOST MIT CSINÁLJAK A KÖVETKEZŐ MAGYAR RÉSZIG @Kossuth_Kiadó ??!!
Mert én nem “majd egyszer folytatom” állapotban vagyok.
Én AZONNAL KÉREM. MOST. TEGNAPRA. :D
J. Bree, kérem vissza az idegrendszeremet. És mellé a következő részt is kedves Kiadó, köszönöm.

Még mindig imádom! Egyre jobb, de én Noxra vagyok nagyon kíváncsi :P

Korábban már olvastam angolul ezt a kötetet, de kíváncsi voltam a magyar fordításra is.
Továbbra is imádom ezt a sorozatot! ❤️Minden alkalommal újra és újra beszippant!
Nagyon tetszik a kötelékhorgony szál, hogy minden embernek megvan a maga horgonya (akár több is) és van egy központi horgony, akihez kapcsolódnak a többiek. A képességek mellette már csak hab a tortán. 🎂
Éés mindig itt jön a DE!
DE:
Már a harmadik kötetnél járunk (magyar fordításban) és még mindig nem tudjuk miért alakultak ki ezek a horgonyok. 🤔
Mi az Ellenállás célja – azon kívül -, hogy agymosást végeznek mindenkin és halomszámra ölnek fenoméneket. De, hogy mikor alakult ez ki és miért továbbra is homály.🤷🏼‍♀️
Hogy hívják Oliék és azok fenoménok csapatát, akik az Ellenállás ellen vannak? Miért nincs nevük? Miért nem tudták még mindig legyőzni az Ellenállást?🫪
Aktuális embereink miért lógnak mindig a levegőben? Miért nincs háttérleírás? Sosem tudjuk, hogy néz ki a pontos helyszín, ahol tartózkodnak csak annyi van leírva, hogy a Draven ház vagy a tábor. Szinte a várost se tudjuk sokszor, csak, hogy Egyesült Államok (valljuk be azért az elég nagy, hogy ne lenne szükség a behatárolásra).🏜️🏞️🌄
Nox karaktere továbbra is rejtély. Miért gonosz Olival? Mi történt a múltjában, miért nem tudunk még mindig semmit a harmadik kötetben sem, miért lett ilyen? Bizonyára lesz majd az ő kötete is, de azért nem ártana információ morzsákat elhinteni, amiből van némi következtetése az olvasónak.⚫

Egyszóval sok a kérdés, kevés a válasz. 😏

Úgy gondolom a harmadik kötetnek már illene valami mást is felmutatnia, Oli belső világán - vagy harcok, majd szerencsés megmeneküléseken - (és sokszor ugyanaz gondolatok pörgetése, ami már baromi unalmas) kívül.😪
Kicsit csalódott vagyok.🫠