Billy Summers

Izgalmas, szerethető karakterekkel.

Nekem nem tetszik a stílus ahogy ír. A könyv nem volt annyira rossz, de nehezem haladtam vele. Nagyon amerikai és igen hosszú lére eresztette főleg az elejét. Elég tipikus volt a történet is semmi meglepő fordulat benne. Szóval ilyen egyszer nehezen olvashatós, de én nem ajánlom senkinek.

Stephen King neve a legtöbb olvasónak egyet jelent a horrorral és a természetfeletti rejtélyekkel, de a Billy Summers ismét bizonyítja, hogy ő egy sokkal tágabb spektrumú író, aki mesterien ért a karakterábrázoláshoz, a pszichológiai mélységekhez, és a lassan kibontakozó, de lélegzetelállítóan intenzív cselekményekhez. Ez a regénye egy különleges keveréke a thrillernek, a háborús traumát feldolgozó történetnek és a morális dilemmákkal teli drámának.

A történet főszereplője Billy Summers, egy veterán mesterlövész, aki Irakban szolgált, és most bérgyilkosként dolgozik, de csak „rossz embereket” hajlandó megölni. Utolsó munkájára készül: egy utolsó lövés, ami után végleg kiszállna. Azonban semmi sem megy a terv szerint. Billy álnevet vesz fel, vidéki íróként telepszik le, és miközben várakozik a célpontjára, írásba kezd: a saját életéről.

A regény kettős síkon fut: egyrészt látjuk a jelen eseményeit – a tervet, az álcázott életet, a fokozódó feszültséget –, másrészt olvassuk Billy saját történetét is, amit ő maga ír. Ez a “regény a regényben” eszköz remekül működik: egyrészt feszültséget kelt, másrészt mély betekintést nyújt a karakter lelkébe. És amikor a célpont végre megérkezik… minden megváltozik.

A történet második fele meglepő irányt vesz, és King megmutatja, hogy nemcsak az árnyalt karakterekhez, de az akcióhoz és a katarzishoz is kiválóan ért. Billy karaktere egyszerre kemény, esendő, érzékeny és erkölcsileg bonyolult, és könnyen a szívünkhöz nő.

Billy Summers nem egy szokványos bérgyilkos. Egy írói álca mögé bújt, gondolkodó, lelkiismeretes ember, akinek története sokkal több, mint egy akciódús krimi.
A könyv komolyan foglalkozik a háború traumáival, az erőszak erkölcsi határaival, az igazságosság kérdésével, valamint a második esély lehetőségével.
A párbeszédek életszerűek, a leírások pontosak, és a cselekmény folyamatos feszültség alatt tart.