Kifinomult. Higgadt. Magabiztos. A férfi, akire rábíznád magad egy sötét utcán. A valóságban azonban Beck nem csupán egyszerű gyilkos… Ő egy kéjgyilkos. A halál számára eszköz… Út a kielégüléshez. A legtöbben undorodnak az efféle szörnyetegektől. Néhányuk viszont… vonzódik hozzájuk. Amikor megjelenik a halált álmodó lány… aki nem csak fél tőle, de látja is őt… akkor a játszma megváltozik. Egy érintés, amit nem kellene akarni, mégis lehetetlen visszautasítani. A vágy és az erőszak határán mozognak, ahol a félelem lassan átcsúszik valami másba. Valami tiltottba. Valami végzetesbe. Hirtelen már nem egyértelmű, ki a ragadozó… és ki az, aki önként sétál bele a sötétségbe.
Ne értsetek félre, a könyv jól meg van írva, olvastatja magát, pikk-pakk beszippant. De olyan részletességgel írja le a brutalitást, hogy komolyan elgondolkodtam a világon és az emberi természeten.
Tudjátok, mint a Fourth Wingben, amikor a sárkányok pikkelyeit is megismered. Aztán egyszer csak szembesülsz vele, hogy ez már nem pusztán fantázia, hanem az emberi kegyetlenség ami képes ilyen mélységekbe süllyedni mert, nincs kegyetlenebb ragadozó az embernél, aki képes együtt élni a saját szörnyetegével.
“-Te vagy az én gyilkosom.”
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
🖤 BECK – Lexie King
Na jó… BECK. AZT A KURVA.
Rengeteg sorozatgyilkosos történetet olvastam már, de Beck még nekem is tudott olyat mutatni, aminél csak ültem, és azt kérdeztem: „Mi a faszt olvasok?” 😳
Beck nem a tipikus gyilkos kinézet. Jó kiállású, sportos, kék szemű, megnyerő férfi. De ami a fejében történik… na, az egészen más.
Precíz. Figyel. Elemez. Tervez. Mindent kontroll alatt tart. Tudja, mit szeret, elfogadja önmagát, és tökélyre fejlesztette azt, amire vágyik.
És igen: Beck beteg. Kurvára beteg.
Élvezi a vadászatot, a félelmet, a kínzást, azt a pillanatot, amikor az áldozat szeméből eltűnik a remény. Ezt egy pillanatig sem akarom romantizálni.
DE.
Aztán jön Holly.
És hirtelen az a férfi, aki mindig szabályok szerint működött, elkezdi sorban áthágni a saját szabályait.
Mert Hollyt nem tudja megölni.
Holly már nem préda.
Holly kincs.
És ekkor kezd igazán érdekessé válni Beck.
Mert amit Holly iránt érez, az már régen nem puszta testi vágy. Nem csak a szex. Nem csak a vadászat izgalma. Beck kötődni kezd hozzá. Vágyik rá. Meg akarja tartani. El akarja rejteni a világ elől.
És szerintem igen.
Beck szerelmes lett.
Csak éppen Beck módjára. 🖤
Holly pedig nem megmenteni akarja.
Holly látja őt.
És talán éppen erre vágyott Beck egész életében: hogy valaki pontosan tudja, milyen, mit szeret, mire képes… és mégis maradjon.
Ami pedig a végén történik kettőjükkel?
Arra én sem voltam felkészülve.
Holly nem egyszerűen belép Beck sötét világába.
Hanem vele együtt lép bele.
A végére már nem tudtam eldönteni, hogy én most egy dark romance-t, pszichothrillert vagy egy nagyon beteg szerelmi történetet olvasok. 😂
Talán mindhármat.
Egy biztos:
Beck az egyik legbetegebb karakter, akit olvastam, és közben az egyik legérdekesebb is.
Nem azért szerettem, mert jó ember.
Hanem mert kurvára jól meg van írva.
⭐⭐⭐⭐⭐ / 5 🖤
És igen, Beck… levettél a lábamról már az első oldalakon.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat