Azilum 34

M. R. James írásaiból csak párat olvastam, pedig a lehetőség adott lenne: nem csak az Azilum hasábjain, de még a Delta Vision is jelentetett meg tőle válogatást. Ez a habókos könyvtáros tempó nekem nem egy óriási favorit, illetve nem tudom a kísértettörténeteket hányféle variációban lehet még bemutatni, de ettől függetlenül mindig öröm egy tematikus válogatás!

Az első novella, Az öt korsó a kötetnek körülbelül a harmadán terpeszkedik. nem rémtörténet, nem is kísértetsztori: egy tündérmese! Persze a hátborzongató fajtából. A Micimackó és Alice Csodaországbannal való összehasonlítás nekem picit sántít, de semmit nem von le ennek a sztorinak az értékéből: maximálisan szórakoztató, és nagy öröm, hogy klasszikus illusztrációk díszítik a szöveget. Ha már design, ennek a kiadványnak lett az egyik legszebb fedele.

A többi rövid történet már-már az átlagoshoz képest rövidebb. Köztük kiemelendő az ismeretlen szerzőjű A Kőkoporsó, ami Clark Ashton Smith munkáira emlékeztet. A "Jöjj kövess" egy erősebb horror lehetne, de a stílus annyira csacsogós, hogy eltereli a figyelmet a cselekmény fontos mozzanatairól. A Slype-ház inkább egy moralizálóbb darab, de egészen hangulatos és megható, míg A szent és a lelkész egy rendkívül ádáz darab lett, bár a stílusa nem fergeteg. A Macclesfield-atya története és a Mint egy homályos tükörben inkább anekdoták gyűjteménye. Még amit kiemelnék azaz Új kanyar, ami az egyik legmodernebb közegű írás, ahol egy versenyautó pályán történnek különös dolgok.

A Lovecraft francia recepciójáról első része pedig egy pompás cikk első fejezete! De hát Somogyi írásai mindig nagyszerűek.