A negyedik majom folytatásában egy új sorozatgyilkos járja Chicago utcáit, miközben Sam Porter nyomozó egyre mélyebbre ás a Négy Majom Gyilkos sötét múltjában. Porter nyomozót és csapatát az FBI eltiltotta a Négy Majom Gyilkos vadászatától. Amikor egy fiatal lány holttestére bukkannak a Jackson park lagúnájának befagyott vizében, a rendőrök pillanatok alatt kiderítik, hogy Ella Reynoldsról van szó, aki három héttel korábban tűnt el. De vajon hogyan került oda? A lagúna vize hónapok óta be van fagyva. Ráadásul nem ez az ügy egyetlen furcsasága. Ella Reynolds egy másik lány ruháit viseli, aki két nappal korábban tűnt el. Miközben a Chicagói Rendőrség nyomozói mindent elkövetnek azért, hogy felderítsék a fordulatokban gazdag ügyet, Porter titokban a Négy Majom Gyilkost üldözi. Pontosan tudja, hogy a legkönnyebben úgy találhat a nyomára, ha megkeresi az anyját. Amikor a kapitány tudomást szerez Porter szabadidős tevékenyéségéről, felfüggeszti a nyomozót, és társainak, Clairnek és Nash-nek egyedül kell megtalálnia az új gyilkost. Porter megszállottan üldözi a célpontját. Egy szemcsés fotót követ Chicagótól egészen New Orleansig, és közben egy olyan sötét világra bukkan, amely minden képzeletét felülmúlja. Arra is rádöbben, hogy csupán egyetlen olyan hely létezik, amely még egy sorozatgyilkos elméjénél is ijesztőbb: az anyja tudata, aki világra hozta őt.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az ötödik áldozat fogadtatása összességében rendkívül lelkes: sok olvasó szerint pörgős, feszült és nehezen letehető pszichológiai thriller. A sötét, nyomasztó atmoszféra, a rövid fejezetek és a folyamatos meglepetések többek szerint végig fenntartják a figyelmet, miközben a könyv rendszeresen megdolgoztatja az olvasó elméleteit. A fordulatosság és a kiszámíthatatlanság különösen gyakran visszatérő erősségként jelenik meg.
A szereplőket több olvasó árnyaltabbnak és érdekesebbnek érezte, bár akad, aki továbbra is hiányolja a karakterek alaposabb kidolgozását. Néhány vélemény szerint a kezdés kissé vontatott, és a nyomozók döntései olykor életszerűtlennek vagy szakmailag megkérdőjelezhetőnek hatnak, miközben a brutalitás sem mindenkinek való. Azoknak ajánlható, akik kedvelik a sötét, intenzív, gondolkodásra késztető thrillereket, és nem bánják, ha az olvasmány kimozdítja őket a komfortzónájukból.
ÚRISTEN 🤯🤯
Na jó megvan az az érzés, amikor a könyv végén elhagyja az ajkad egy “Mi van?” Ismerős ugye? Na és az, amikor kb minden harmadik fejezet után nézel magad elé és “Mi van?” fejet vágsz? Nincs? Na akkor gyorsan vedd a kezedbe Barker könyvét🤸🏻♂️
Annyira imádom és lenyűgözőnek találom a karakterek és a helyszíneket Ja és a story felépítését🤌
Tudod van az, amikor egy krimi könyvben felcsillan a szemed, hogy “Hű rájöttem a rejtélyre.” Mostmár mindent értek”, unod már ezt az érzést? Szeretnél egy olyan könyvet, ahol ezt hiszed aztán meg arcon csap az író vagy a karakterek hogy hupsziii de az nem úgy van ahogy te gondoltad? Na én így jártam. 🙌
Nem jó érzés, mert tényleg örültem, hogy végre valamire hamarabb rájöttem. 🤌😂 de hát ettől zseniális egy jókrimi nem?😋
Olvasd el ha a krimi az Istened🙌
Néha nem árt emlékezni a rossz dolgokra, mert minden egyéb eltörpül mellettük.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
J. D. Barker pontosan tudja, hogyan kell pszichológiai thrillert írni: feszes tempó, folyamatos feszültség, és olyan csavarok, amik nem hatásvadászok, hanem logikusan fájnak. Az ötödik áldozat egy igazi „oldalforgatós” thriller, ami mesterien tartja fenn a feszültséget az első résztől megismert sötét stílusban.
A történet erőssége számomra a nyomasztó atmoszféra, ami végig kitart. A tempó nem engedi, hogy lelassulj, darálós, emlékezetes!
Ami különösen működik, az az, hogy Barker nem magyaráz túl. Nem fogja a kezed. Bízik abban, hogy összerakod a darabokat és közben rájössz, hogy nem minden az, aminek látszik.
Nem könnyű olvasmány, és nem is akar az lenni. Ez a könyv azoknak szól, akik szeretik, ha egy történet kicsit megpiszkálja a komfortzónájukat, és a végére nem feltétlen megnyugvást, hanem gondolkodnivalót hagy.
Ha tetszett az első rész nyers brutalitása és intelligens szerkezete, ezt még jobban fogod élvezni, mert Barker itt már bátrabban játszik az olvasó elvárásaival.
Sötét, okos, feszült!
Pontosan ezért működik.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat