Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe
28 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 480
Maxim Könyvkiadó
(2026)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789636903121
A tét nagy, a szerelem tiltott, és a lassan kibontakozó vonzalom komoly szenvedéllyé válik. Amikor Osric Mordauntot, a Fyren Rend elit bérgyilkosát ledönti a lábáról egy olyan betegség, amit még egy jól irányzott tőrdöfés sem old meg, a túléléshez sürgősen szüksége van egy kivételes gyógyítóra… a sors pedig, mert nyilván remek humorérzéke van, pont egy Haelan Rendbeli gyógyítót sodor elé — vagyis egy olyan embert, akinek normál esetben a közelébe sem szabadna mennie. Aurienne Fairhrim és rendtársai egy gyerekeket sújtó halálos himlőjárvány megfékezéséhez igyekeznek kétségbeesetten pénzhez jutni – olyan kétségbeesetten, hogy amikor Osric betör a főhadiszállásukra, azért, hogy lefizesse Aurienne-t, gyógyítsa meg őt, a nő kénytelen elfogadni az ajánlatát. Időközben Osric és Aurienne munkához látnak, hogy meggyógyítsák a férfit, és annak is a végére járjanak, miért ütötte fel a fejét a himlő, és azon kapják magukat, hogy hevesen tagadják az egymás iránti vonzalmukat – ami pedig csak még tovább tüzeli a köztük lévő szenvedélyt.
Olvasói vélemények összefoglalója
Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe fogadtatása összességében kifejezetten pozitív, főként a szórakoztató, könnyed olvasmányélmény miatt. Sok olvasó szerint a könyv humora, morbid poénjai, csipkelődő párbeszédei és az ellenségekből szerelmesek dinamika adja a legnagyobb erejét, miközben a karakterek szerethetők maradnak.
A vélemények azonban megoszlanak a tempóról és a világépítésről: egyesek pörgősnek és kellően izgalmasnak találták, mások szerint a nehéz nyelvezet, a részletes háttérmagyarázatok és a lassabb bevezetés időnként megtöri a lendületet. Többen úgy érezték, hogy a könyv elsősorban agykikapcsoló, mosolyt fakasztó szórakozás, nem pedig mélyen elgondolkodtató olvasmány, ezért azoknak ajánlható, akik egy humoros, romantikus fantasyre és erős főszereplői kémiára vágynak.
A vélemények azonban megoszlanak a tempóról és a világépítésről: egyesek pörgősnek és kellően izgalmasnak találták, mások szerint a nehéz nyelvezet, a részletes háttérmagyarázatok és a lassabb bevezetés időnként megtöri a lendületet. Többen úgy érezték, hogy a könyv elsősorban agykikapcsoló, mosolyt fakasztó szórakozás, nem pedig mélyen elgondolkodtató olvasmány, ezért azoknak ajánlható, akik egy humoros, romantikus fantasyre és erős főszereplői kémiára vágynak.
Értékelések
Értékelés4,3
28 értékelés alapján
5
9 ×
4,5
5 ×
4
8 ×
3,5
5 ×
3
1 ×
2,5
0 ×
2
0 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
32
Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe
Brigitte Knightley
Ez a könyv egyszerre volt agyf**z és szürreális.
Imádtam amúgy olvasni a két főhős civakodását, ahogy ölték egymást, valamint az egyes beszólásokat, aranyköpéseket zseniálisnak találtam. A fordítás 10/10, tökéletesen át lett adva magyarra a szereplők közötti párbeszédek.
Ez olyan igazi enemies to lovers, ne várd, hogy PONT a közepén fognak összejönni mert NEM fognak… Csak húzzák az agyunkat🤣
A világfelépítés érdekes, de jól értelmezhetőek. Az elején van egy frankó “Kiejtési útmutató”, de frankón felejtsd is el, mert úgysem úgy fogod olvasni ahogy ki kellene ejteni a neveket, ha pedig mégis akkor profi vagy☺️☺️
Szórakoztató, ha csak szeretnéd a maradék agysejtjeidet simogatni vele akkor megéri olvasni.
Elvileg van második rész is, már alig várom, mint Osric egy seithröggörcsöt.
Imádtam amúgy olvasni a két főhős civakodását, ahogy ölték egymást, valamint az egyes beszólásokat, aranyköpéseket zseniálisnak találtam. A fordítás 10/10, tökéletesen át lett adva magyarra a szereplők közötti párbeszédek.
Ez olyan igazi enemies to lovers, ne várd, hogy PONT a közepén fognak összejönni mert NEM fognak… Csak húzzák az agyunkat🤣
A világfelépítés érdekes, de jól értelmezhetőek. Az elején van egy frankó “Kiejtési útmutató”, de frankón felejtsd is el, mert úgysem úgy fogod olvasni ahogy ki kellene ejteni a neveket, ha pedig mégis akkor profi vagy☺️☺️
Szórakoztató, ha csak szeretnéd a maradék agysejtjeidet simogatni vele akkor megéri olvasni.
Elvileg van második rész is, már alig várom, mint Osric egy seithröggörcsöt.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe
Brigitte Knightley
Én ezt a könyvet nagyon, nagyon vártam. Olyannyira, hogy még kiadókat is kérdezgettem, hogy ugye valaki elhozza nekünk magyarul?! 😂 Szóval amikor végre megjelent, nem is volt kérdés, hogy a Könyvünnepről velem jön haza.
Aztán most végre elolvastam.
És baszki… nem tudtam megszeretni. 😭
Pedig én tényleg akartam. Annyira szerettem volna egy jó kis enemies to lovers, Dramione-hangulatú, egymást gyűlölős, közben mégis egymásra kattanós fantasyt kapni, hogy szerintem már előre szerelmes voltam ebbe a könyvbe.
Csak hát nem ugyanabba a könyvbe, amit végül elolvastam. 😂
Egy dolgot viszont egyáltalán nem akarok elvenni tőle: rohadt vicces. Tényleg. Rengeteget nevettem, és telejelölőztem a könyvet… mondjuk kizárólag a vicces részeket, mert mást nagyon nem találtam benne, amit érdemes lett volna. Sorry. 🤷🏼♀️
A történet kb. 96%-ában Aurienne és Osric acsarkodik egymással. Beszólnak. Visszaszólnak. Megint beszólnak. Még egy kicsit utálják egymást. A maradék 4%-ban pedig teljesen váratlanul egymásra gondolva masztiznak.
És… nagyjából ennyi. 😂
Közben ugye lenne itt egy betegség, amit meg kellene gyógyítani, egy halálos himlőjárvány, amit ki kellene vizsgálni, meg úgy általában egy egész fantasy történet, ami akár baromi érdekes is lehetne… csak éppen alig haladunk vele valamerre. Az egyik fő probléma szinte egy helyben toporog, a másiknak pedig még esélye sincs igazán kibontakozni.
A slow burnből én most leginkább csak a slow-t kaptam meg, némi stand-up műsorral körítve. 😅
És Osric… hát Osric sem lett az én Dracóm. Márpedig ha valamire ráaggatjuk a Dramione-hangulatot, akkor nálam bizony magasra kerül a léc. Személyiségében szerintem köze nincs Dracóhoz. Nekem inkább egy komolytalan bájgúnár lett, akinek néha nagyon jó dumái vannak, de ennél többet egyszerűen nem sikerült meglátnom benne.
Nem mondom, hogy ez egy rossz könyv. Nem az. Szerintem itt nálam nagyon sokat számított, hogy a fülszöveg és az egész körítés alapján teljesen másra számítottam. Sokkal több történetre, több fantasyre, több valódi feszültségre és arra a fajta enemies to lovers kapcsolatra, ahol már te könyörögsz nekik, hogy ESSENEK MÁR EGYMÁSNAK.
Én meg itt inkább arra vártam, hogy végre történjen valami. 😭
Ahhh, mérges vagyok. 😂 Mert tényleg, tényleg szerettem volna szeretni.
Nem sikerült.
De legalább vicces volt. 🤷🏼♀️😂
A Bookstryra egy rakás idézetet feltöltöttem belőle, úgyhogy ott lehet csemegézni, ha kíváncsiak vagytok, milyen humorra és stílusra számíthattok. Mert ha valami miatt mégis ajánlanám, akkor egyértelműen ezért.
És most mondjátok meg: aki olvasta, ti szerettétek? Vagy ti is még mindig arra vártok, hogy a slow burnből végre megérkezzen a burn? 🔥😂
Aztán most végre elolvastam.
És baszki… nem tudtam megszeretni. 😭
Pedig én tényleg akartam. Annyira szerettem volna egy jó kis enemies to lovers, Dramione-hangulatú, egymást gyűlölős, közben mégis egymásra kattanós fantasyt kapni, hogy szerintem már előre szerelmes voltam ebbe a könyvbe.
Csak hát nem ugyanabba a könyvbe, amit végül elolvastam. 😂
Egy dolgot viszont egyáltalán nem akarok elvenni tőle: rohadt vicces. Tényleg. Rengeteget nevettem, és telejelölőztem a könyvet… mondjuk kizárólag a vicces részeket, mert mást nagyon nem találtam benne, amit érdemes lett volna. Sorry. 🤷🏼♀️
A történet kb. 96%-ában Aurienne és Osric acsarkodik egymással. Beszólnak. Visszaszólnak. Megint beszólnak. Még egy kicsit utálják egymást. A maradék 4%-ban pedig teljesen váratlanul egymásra gondolva masztiznak.
És… nagyjából ennyi. 😂
Közben ugye lenne itt egy betegség, amit meg kellene gyógyítani, egy halálos himlőjárvány, amit ki kellene vizsgálni, meg úgy általában egy egész fantasy történet, ami akár baromi érdekes is lehetne… csak éppen alig haladunk vele valamerre. Az egyik fő probléma szinte egy helyben toporog, a másiknak pedig még esélye sincs igazán kibontakozni.
A slow burnből én most leginkább csak a slow-t kaptam meg, némi stand-up műsorral körítve. 😅
És Osric… hát Osric sem lett az én Dracóm. Márpedig ha valamire ráaggatjuk a Dramione-hangulatot,
Nem mondom, hogy ez egy rossz könyv. Nem az. Szerintem itt nálam nagyon sokat számított, hogy a fülszöveg és az egész körítés alapján teljesen másra számítottam. Sokkal több történetre, több fantasyre, több valódi feszültségre és arra a fajta enemies to lovers kapcsolatra, ahol már te könyörögsz nekik, hogy ESSENEK MÁR EGYMÁSNAK.
Én meg itt inkább arra vártam, hogy végre történjen valami. 😭
Ahhh, mérges vagyok. 😂 Mert tényleg, tényleg szerettem volna szeretni.
Nem sikerült.
De legalább vicces volt. 🤷🏼♀️😂
A Bookstryra egy rakás idézetet feltöltöttem belőle, úgyhogy ott lehet csemegézni, ha kíváncsiak vagytok, milyen humorra és stílusra számíthattok. Mert ha valami miatt mégis ajánlanám, akkor egyértelműen ezért.
És most mondjátok meg: aki olvasta, ti szerettétek? Vagy ti is még mindig arra vártok, hogy a slow burnből végre megérkezzen a burn? 🔥😂
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe
Brigitte Knightley
-A múltam tragédiája felment a vétkeim alól?-A magyarázat még nem kifogás.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 29 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés