A huszonhat éves Émile fiatalkori Alzheimer-kórban szenved. Az orvosok mindössze két évet jósolnak neki, ő pedig úgy dönt, lemond a kísérleti terápiáról és odahagyja a kórházat, hogy hátat fordítva az aggódó, előre gyászoló és folyamatosan együttérző családnak, barátoknak megszökjön, és egy lakóautóval utazgatva töltse el a hátralévő kevés idejét. Felad egy őszinte és lényegretörő hirdetést, és legnagyobb meglepetésére akad is egy jelentkező. A fekete ruhában, hatalmas kalapban és még nagyobb hátizsákkal felbukkanó Joanne titokzatos és hallgatag, nem kérdez és nem beszél, mégis szinte magától értetődő természetességgel ül be az autóba és szegődik Émile mellé. Fantasztikus és szépséges utazás veszi kezdetét, egy olyan kaland, amelynek minden egyes állomása újabb élményeket, újabb találkozásokat tartogat, és amely során a természet, az életöröm, a szépség, a szerelem és a barátság felfedezése révén Émile-nek sikerül kibújnia a halál öleléséből, és megszabadulnia az egész lényét gúzsbakötő félelemtől és fájdalomtól.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az ég minden kékje a legtöbb olvasó szerint mélyen megindító, fájdalmasan szép és hosszan emlékezetes regény. A súlyos témát sokan őszintén, mégis emberséggel megírt történetként élték meg, amely az elfogadásról, a veszteségről, a szeretetről és a jelen megéléséről gondolkodtat el. Többen kiemelték, hogy az olvasás valóságos lelki utazássá válik, miközben a tájleírások, a hiteles szereplők, a humor és az érzelmi mélység is erősen hatott rájuk.
Ugyanakkor nem mindenki kapcsolódott egyformán a könyvhöz: néhány olvasó vontatottnak vagy túl hosszúnak érezte, különösen a részletes leírások és a lassúbb középső részek miatt, mások pedig a nyelvezetet találták túl egyszerűnek. A komor téma és az intenzív érzelmek miatt többeknek nehéz olvasmány volt, miközben egy kisebbség kevésbé tudott együtt érezni a szereplőkkel. Azoknak ajánlható, akik szeretik a lassan kibontakozó, elmélyülő, tájakban és gondolatokban gazdag történeteket, és nem riadnak vissza egy megrendítő, érzelmes olvasmánytól.
Az igazi tudást nem diplomákban mérik, Joanne. Se nem abban, hogy hány könyvet olvasott az ember. Mutasd meg neki a csillagokat, a növényeket, amelyek kibújnak a földből, azután elszáradnak! Mutasd meg neki egy naplemente szépségét! Szagoltass bele orgonát, és hallgasd vele a tenger moraját!
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat