Az áruló

Méltó és brutálisan jó lezárása egy fantasztikus trilógiának ⚔️ Ez a könyv pontosan azt adta, amit reméltem – sőt talán még többet is. Ugyanannyira imádtam, mint az előző részeket. Alwyn karakterfejlődése a három könyv során elképesztően jól felépített és hiteles volt, ahogy a többi karakter pálfordulása és döntései is. A csatajelenetek, a kémkedések, az intrikák és az árulások végig feszült és izgalmas hangulatot teremtettek. Anthony Ryan stílusa teljesen megvett magának, az első dolgom a könyv után az lesz, hogy megnézzem, mit írt még 🙂
A lezárás szép kerek lett, kielégítő és érzelmileg is működő befejezése a trilógiának.

📚 Kiknek ajánlom? Klasszikus, középkori hangulatú fantasy rajongóinak, különösen Witcher-fanoknak.

💎 Kedvenc karakterek: Alwyn, Az Özvegy Juhliina, Pörge Adlar és Tiler.

⛔️ SPOILER
Az egyetlen apróság, ami kevésbé tetszett, hogy a Zsákbanya karaktere a végére kicsit túl meta lett, bár erre a fordulatra én személy szerint nem számítottam, szóval működött a jelenet, de akkor is ez így úgymond “easy win” volt.

Jó lezárás volt. Tetszett az egész trilógia, fordulatos, epikus, mégis hamisítatlan low fantasy. Nagyon jó a világépítés, kiváló a vallási fanatizmus bemutatása, kiteljesedése. Hála az égnek, Evadine kevesebbet szerepel ebben a kötetben, már a másodikban halálra idegesített, hiánya üdítő volt a harmadik kötetben.

A fordítás már a második kötetben is több helyen rontott volt, a harmadikban viszont ez fokozódott, itt már több helyen zavaró, bosszantó elírások vannak benne. Helységneveket, személyneveket is rendszeresen elgépeltek, borzasztóan idegesítő és szomorú ezért elrontani egy ilyen jól sikerült trilógiát.