Az alkalmatlan örökös

„Változásra vágyni könnyű, de sokkal nehezebb megtalálni a hozzá vezető utat.”

Az Az áruló királynő folytatásában a romantika és az intrika továbbra is kéz a kézben jár, de ez a rész már egészen más fókuszt kap. A történet párhuzamosan zajlik a második kötettel, ami eleinte teljesen összezavart – hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok időben. 😅

Ez a könyv Lara testvéréről, Kerisről és Zarrah-ról, a valcottaiak rettegett tábornokáról szól. Klasszikus ellenségekből szerelmesek történet, ahol egy véletlen találkozásból lassan mély érzelmek születnek… egészen addig, amíg ki nem derül, ki kicsoda, és hogy valójában a legnagyobb ellenségek. ⚔️❤️

Közben újra felbukkannak az előző részben megismert szereplők és események, ami sokat dobott a világépítésen. Mégis azt vettem észre, hogy végig jobban vártam volna Lara és Aren történetét – vagy akár a háremet –, mint hogy teljesen ebbe a sztoriba mélyedjek bele.

Zarrah karaktere sajnos nem jött be, nehéz volt vele azonosulni. Keris viszont annál inkább. Egy intelligens, sokáig alábecsült herceg, aki bebizonyítja, hogy az ész néha többet ér, mint a nyers erő. 👑

A befejezés egyértelműen kijelöli a következő rész irányát, de őszintén: nem várom már akkora lelkesedéssel. Az első rész nagy kedvenc volt, a második már kicsit gyengébb, ez pedig még egy fokkal lejjebb került nálam. Bízom benne, hogy ez a lefelé ívelés a folytatásnál megtörik. 🙏