Atuan sírjai

Sötét, baljós és felejthetetlen 🖤 Még jobban tetszett, mint A Szigetvilág varázslója, elsősorban a hangulata miatt. Az egész történetet áthatotta valami masszív, nyomasztó baljósság: a hely, ahol játszódik, az azt körülvevő legendák, misztikumok és a belső vallási hatalmi harcok.

Hetek teltek el azóta, hogy befejeztem, de még mindig sokszor eszembe jut. Na, én ezt nevezem igazi olvasási élménynek!

A történet önmagában nem különösebben bonyolult vagy akciódús, bár egy ilyen rövid könyvnél nem is feltétlenül vártam volna mást. Számomra azonban itt egyáltalán nem ez volt a lényeg. A mélysírkamra és a labirintus annyira elképesztően hangulatos volt, hogy szinte láttam magam előtt az egészet. Ott voltam én is a sötét járatokban, és a fejemben hallottam a föld mélyéről érkező morajlást.

Persze később felbukkan az első részből megismert Karvaly is, immár idősebben és bölcsebben, de számomra ez a könyv nem igazán róla szólt. És talán még csak nem is Tenarról. Hanem magáról a mélysírkamráról és a kimondhatatlan ősi istenekről. Arról a sötét, titokzatos helyről, amely számomra a történet valódi főszereplője lett.

📚 Kiknek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a régi, retro fantasykat, A Gyűrűk Ura hangulatát és a lapozgatós könyvek világát. :) Illetve mindenkinek, aki kíváncsi arra, milyen lehetett a fantasy, mielőtt a ma ismert fantasy nagy része megszületett.

💎 Kedvenc karakter: Tenar