Átkozottul áldott

Nagyon vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet. Izgatottan vetettem bele magam és azonnal be is szippantott. Ami azonnal feltűnt az az, hogy mennyire alaposan fel van építve az egész, még akkor is ha az első részben apró infómorzsákat kapunk csak a világépítésből. Mégis érződik a történeten, hogy sok munka van abban ahogy az írónő felépítette a dimenziókat, a fajokat, rendszert és a mágiát. Az írói stílus gördülékenysége, a történet íve magával ragadja az olvasó figyelmét.

A szereplők jól voltak megalkotva. Tetszett Winter karaktere, sok helyzetben azonosulni tudtam vele.
Sage volt az a csajok közül, akit rettentően bírtam, szinte őt éreztem magamhoz a legközelebb.

Drystan…Na vele bajban vagyok. Nem igazán tudom eldönteni, hogy mit is érzek vele kapcsolatban. Nem igazán kedveltem meg, de ugyanakkor nincs arról szó, hogy antipatikus lenne számomra. Egyszerűen egyelőre olyan „ki tudja melyik zónába kerül nálam” szituban van.

Aztán ott van nekünk Zorath. Nem kérdés, hogy én is a #teamzorath csapatát erősítem, teljesen megértem azt, hogy miért vannak sokan ebben a csapatban. Annyira élveztem az ő fejezeteit olvasni. Odáig vagyok ezért a pasiért. Remélem,hogy a folytatásban is sok Zorath pov lesz.

A történet tetszett. Szerettem azt, hogy nem ugrunk fejest a dolgokba, hanem lassan van felépítve a történet. Azért izgalmakban sem volt hiány. Volt olyan jelenet amikor csak néztem, hogy miiiii??? Kíváncsi vagyok, hogy miként fog folytatódni Winter sorsa, mi vár rá a következő részekben.

Adott egy lány, aki olyan dolgokat lát, amik miatt kiközösítetté válik, és adott egy baráti társaság, akiknél már az első pillanattól érezni, hogy valami nagyon nem stimmel a háttérben. Na, engem már ezzel megvett a sztori.

A könyv nekem az első pillanattól kezdve a Luxen-sorozatot juttatta eszembe, amit egyáltalán nem bántam, sőt! A szereplőket hamar megszerettem és nagyon élveztem a köztük lévő dinamikát is.

A történetben abszolút van potenciál, viszont az első részt kicsit elnyújtottnak éreztem, még úgy is, hogy elég sokat ugráltunk az időben. Kifejezetten tetszett, hogy a másik dimenzióba is betekintést kaptunk, mert Winter Owen iránti epekedéséből egy idő után nekem már egy kicsit sok volt.

A végét kimondottan élveztem. Végre Winter is átkerült, és elkezdték adagolni neki az információkat, így egyre több minden kezdett összeállni. Külön örültem annak is, hogy a történet nem egy agyrobbantó függővéggel zárult, hanem hagyott bennem egy kellemes kíváncsiságot a folytatás iránt.

Összességében ez egy lassabb folyású, de ígéretes történet, úgyhogy én kíváncsian várom a következő részt. A borítóért pedig teljesen odavagyok. 😍

Ez a könyv már most az egyik kedvenc fantasy történetemmé vált!

Winter új városba és új iskolába költözik, ahol hamar befogadja őt egy különös baráti társaság. Csakhogy mindenkinek vannak titkai. Winter olyan dolgokat lát, amelyeket mások nem, a barátai pedig egy másik dimenzióból származnak. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre több rejtélyre derül fény.

Ami különösen tetszett, az a részletes világépítés, a dimenziók közötti hierarchia és az egyedi képességek. A csatajelenetek is izgalmasak és jól kidolgozottak, ráadásul a különböző szemszögeknek köszönhetően több oldalról is megismerhetjük a történetet.

A karakterek közül nálam egyértelműen Zorath vitte a prímet. 🖤 Bár általában a green flag karaktereket kedvelem, az ő szarkasztikus humora és beszólásai teljesen levettek a lábamról. A karácsonyi jelenete különösen emlékezetes maradt számomra!
A baráti társaság lányait is nagyon megkedveltem, ahogyan Winter családját is, különösen az édesapját.

Összességében egy egyedi, izgalmas és szerethető fantasy történetet kaptam, amelyben a világépítés, a humor, a titkok és a karakterek remekül kiegészítik egymást. Minden fantasyrajongónak szívből ajánlom! ❤️