Asztaltárs

A borító, a borítón található ajánlás, a cím és a fülszöveg volt, ami igazán megfogott. Ezek alapján másra számítottam, és őszintén mondva, egy kicsit csalódtam ebben a könyvben.

Első ránézésre, arra számítottam, hogy humort, romantikát, csipkelődést és az írói létről, kiadói háttérről többet olvashatok. Ezek ugyan jelen voltak, de nem a fókuszban.

Két idősíkon játszódik a történet, Rebecca és Ben a két főszereplő, akik két külön kiadó munkatársai, mégis egy asztalon osztoznak. Eleinte csak a háttértörténetet ismerhetjük meg, mivel a két karakter sokáig nem találkozik egymással.

Számomra túl sok volt a név, szereplő és az események, az időben való ugrálás, ami rontott az olvasás élményen. De, ugyanakkor, hogy ne legyen annyira egyhangú a történet, üzenetváltások tették színesebbé a cselekményt, ami kifejezetten tetszett. Nekem túl vontatott volt a történet, lassan bontakozott ki, és nem is kötött le igazán. Ben és Rebecca közötti románc nekem túl gyors volt, és furcsa is. Ez nem igazán lett hiteles számomra. Mindezek ellenére voltak benne fontosabb témák, amelyekre érintőlegesen kitért a szerző, mint például az ellentétes nemek vonzalma, a férfi írói elnyomás, az online tér népszerűsége. Sajnos ez a könyv nekem egy egyszer olvasós történet lett. Hiányzott belőle egy kicsit több humor, a romantikus szál kidolgozottsága.

Egy első mondat.

⭐️⭐️⭐️⭐️/5
Cím: Asztaltárs
Írónő: Laura Dickerman
Formátum: Könyv / Recenzió

Sajnálom, hogy ezzel kell kezdenem, de nem lett a kedvenc könyvem. Végig olvastam, pont...
Annyira jó a fülszövege és hogy, két idősíkban játszódik, de sajnos már az elején elvesztettem a fonalat.
Egy könyvkiadó mindennapjait mutatja be, az örökös mozgás, a beszélgetések, és fusztrációkat szeretné megidézni a könyv, de sokszor a rengeteg névbe, és eseménybe teljesen belekavarodtam. Szerintem ezt a könyvet, ha filmben láttam volna ott jobban átadja, ezt a sok pörgést, de így könyvben nekem sokszor unalmas volt. Rengeteg felesleges időhúzással együtt. Sok oldal elment úgy, hogy nem adott a történethez semmit, csak ott van.
A fülszöveg alapján egy romantikus történetre számítottam, de ez nagyon a háttérbe szorult.
Két főszereplőnk Rebecca és Ben akik asztaltársak lesznek, de utálják egymást. Post it-eken kommunikálnak egymással egy kaktuszon és ugyanazért a kéziratért versengenek. Későbbiekben kiderül, hogy sokkal többről van szó, mint egy hagyományos kéziratról.
Plusz pont jár a könyvnek a múlt időben is játszódó történet miatt. Ez nagyon meghozta a hangulatát. Ez miatt kap a könyv plusz 1 csillagot. Nekem a jelen időben játszódó jelenet valahogy nem jött át. Annyira szerettem volna szeretni, de ez most nem igazán jött át. 🥺
Mindezek mellett nagyon szépen köszönöm a Libri könyvkiadónak, hogy lehetőséget kaptam recenziós példányra. 😊❤️