A neve Ariadna. Négy évvel ezelőtt a rendőrök egy leégett házhoz érkeztek, tele halottakkal és megcsonkított holttestekkel. Ő volt az egyetlen túlélője a mészárlásnak. És az egyetlen dolog, amire emlékezett, az a neve. Most a kamaszlányok átlagos életét éli. Örül fogadott családjának, és boldog a barátjával. Minden rendben van, minden úgy működik, ahogy kell. És mit számít, ha soha nem álmodik? Mit számít, hogy a bal szeme teljesen fekete, írisznek vagy pupillának nyoma sincs? Mindennapjai idillinek mondhatók. Egészen addig, amíg a múlt vissza nem tér az életébe, hogy megkaparintsa őt. Ari élete innentől fokozatos alászállás a pokol legmélyére, olyan utazás, amely a valóság másik, titkos világába vezet, az árnyékok és szörnyek kegyetlen birodalmába. A lánynak pedig szembe kell néznie a legrosszabbal: ő is ide tartozik, és minél előbb meg kell találnia elvesztett emlékeit, hogy ráleljen valódi identitására... De vajon van-e elég ereje, bátorsága szembenézni igazi önmagával, múltja legsötétebb titkaival? És mekkora árat kell fizetnie ezért? Cotrina regénye hátborzongató dark fantasy, mesterien megalkotott horror, ami jégtőrt döf az olvasó zsigereibe, olyannyira, hogy amikor azt gondolnánk, hogy a történet végére értünk, rá kell döbbennünk: nem mi végeztünk a könyvvel, hanem a könyv végzett velünk... Felnőtt olvasmány, erős idegzetűeknek.
Annak ellenére, hogy dark fantasy, egészen ártatlanul kezd. Ariadna négy évvel korábban egy leégett ház egyetlen túlélőjeként került elő. Emléke sem maradt arról, hogy honnan jött vagy ki volt korábban. Azóta sikerült egy normális életet felépítenie. Van családja, iskolába jár, szerelmes.
Bevallom, az elején kicsit aggódtam, mert kezdett úgy festeni az egész, mint egy YA-klisé bingó: amnéziás tinédzser, kedves pasi, rejtélyes fiú egy másik, titkos világból. Viszont itt szeretnék meggyőzni mindenkit, akit a hideg ráz a gondolattól is: Cotrina pontosan tudta, hogy mit csinál.
Az első részt kicsit lassabb, ez után viszont a történet egyszerűen kifordul önmagából. Ariadnával együtt mi is egyik pillanatról a másikra csöppenünk a brutális valóságba. Az író ráadásul nem kíméli sem a szereplőit, sem az olvasói lelkivilágát.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a könyv aktív eleme a karakterfejlődés. Ez nem olyan történet, ahol a főhős elindul, hogy megmentse a világot az apokalipszistől. Ariadnának meg kell harcolnia saját magával is. Ahogy fokozatosan visszatérnek az emlékei, szembesülnie kell egy olyan önmagával is, akinek a döntéseit, értékrendjét és tetteit a jelenlegi énje sokszor képtelen összeegyeztetni azzal, akivé idő közben vált.
Az Ariadna és az Árnyak Földje sokkal furcsább, sötétebb és nagyobb történet lett annál, mint amire az első fejezetek alapján számítottam. Egyszerre horror, dark fantasy és identitástörténet, tele olyan helyekkel és lényekkel, amelyekből egyébként egy kisebb sorozatra elegendő ötlet van.