"Kinek ne jutott volna eszébe életében legalább egyszer, hogy a legszívesebben megölne valakit?" Alfred Hitchcock Elmulasztott lehetőségek és talán még beteljesülő remények. Mathias Taillefer egy kórházi szobában tér magához. Ágya mellett ismeretlen fiatal csellista. Louise Collange önkéntesként zenél a gyógyulóknak. Amikor megtudja, hogy Mathias rendőr, különös megbízással áll elő. A férfi először húzódozik, de lassanként felkelti érdeklődését az ügy, és egymást követik a bonyodalmak. Így kezdődik a nyomozás, amelynek szálai leginkább befelé vezetnek, tétje pedig a megálmodott élet, a másik szívében és a világban betöltött biztos hely megtalálása. Guillaume Musso regényről regényre különleges kapcsolatot alakít ki olvasóival. Az 1974-ben Antibes-ban született szerző diákévei alatt kezdett írni. A közönség először 2004-ben, az És azután... megjelenésekor találkozhatott vele. Majd egymást érték a regények. Mára ő a legnagyobb példányszámban eladott kortárs francia író, aki tizenkét éve megszakítás nélkül vezeti a francia sikerlistát, és népszerűsége a világ minden táján töretlen. 2021-ben elnyerte a thriller és noir műfajában teljes életműért járó Raymond Chandler-díjat.
Krimi fordulatokkal, vegyítve a szereplők hátterével, jellemfejlődésekkel megfűszerezve pár csavarral. Nem ez a legjobb könyv Mussotól, de gyorsan olvasható, pörgős, szórakoztató.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Ezt a könyvet azoknak ajánlanám, akik szeretik a fordulatos, csavaros, “nyomozós” történeteket.
Ez volt az első könyvem az írótól, nem igazán tudtam, hogy mire is számítsak. Maga a műfaj nem áll tőlem messze, sőt…
A krimik köze sorolnám, de nem a klasszikus értelemben.
Voltak bűntények, rejtélyek, és minden fejezetben valami váratlan fordulat. Azonban krimi kedvelőként sajnos nekem a váratlan fordulatok végkimenetele sokszor elég kiszámítható volt. Nem tudom, hogy ez a kiszámíthatóság ennek a történetnek volt csak a sajátossága vagy az író többi művét is átszövi?! Olvastam véleményeket a korábban megjelent könyveiről, amelyekben megvannak a klasszikus értelemben vett “Musso-csavarok”.
Szeretnék még esélyt adni az írónak, mert láttam fantáziát az Angélique-ban is, azonban még nem győzött meg teljes mértékben.
Szívesen várom az ötleteket, melyik könyvvel tudna meggyőzni, hogy érdemel még egy újabb esélyt a “Mussoverzum”.