Knox örömmel játssza a rosszfiú szerepét, az életét pedig épp úgy szereti, mint a kávéját: magában. Egyedül basset houndját, Waylont tűri meg maga mellett. Knox ki nem állhatja a drámát, még akkor sem, ha az egy szökevény menyasszony formájában kopogtat az ajtaján. Naomi persze nemcsak úgy elszökött az esküvőjéről, hanem mentőmisszióra indult, hogy kiszabadítsa rég látott ikertestvérét Knockmeutból, ebből a bárdolatlan városkából, ahol a vitákat hagyományos módon rendezik: némi ütlegeléssel és pár korsó sörrel. Többnyire ebben a sorrendben. Azonban Naomi pechjére gonosz ikertestvére semmit sem változott az elmúlt években. Tina rövid úton meglovasítja testvére autóját és pénzét, cserébe viszont valami teljesen váratlan dolgot hagy rá: egy unokahúgot. Naomi így pénz, autó, lakás és munka nélkül ragad egy teljesen ismeretlen városban, ahol bónuszként egy vadóc 11 évesnek is a gondját kellene viselnie. Knoxnak jó oka van rá, hogy ne bonyolódjon komplikált kapcsolatokba és ne kezdjen zűrös nőkkel. De miután Naomi élete épp lassított felvételben omlik össze előtte, legalább annyit megtesz, hogy kihúzza őt a csávából. Amint aztán Naomi összeszedi magát, visszatérhet nyugodt, magányos életéhez. Legalábbis ez a terv - egészen addig, amíg valódi veszély nem üti fel a fejét. Lucy Score lehengerlő romantikus komédiája az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az Amin sosem leszünk túl fogadtatása összességében kifejezetten pozitív, különösen azoknál, akik kedvelik a kisvárosi románcokat és a grumpy–sunshine dinamikát. Naomi és Knox párosának kémiáját, a csipkelődő párbeszédeket és Lucy Score humorát sokan kiemelték, a könyvet pedig könnyen olvashatónak és gyakran letehetetlennek találták.
A kisvárosi, közösségi hangulat, a szerethető mellékszereplők és az érzelmesebb témák több olvasónál is komfortolvasmánnyá tették a történetet. Sokan élvezték a romantika mellé társuló rejtélyesebb szálat, a felnőtt karaktereket és a fűszeres jeleneteket is, bár néhányak szerint a nyomozós vonal nem volt elég hangsúlyos.
A leggyakoribb kifogás a több mint hatszáz oldalas terjedelem, a helyenkénti túlírás és a lassabb vagy kiszámíthatóbb részek voltak. Megosztotta az olvasókat Knox mogorva, időnként problémás viselkedése, Naomi túlzott önfeláldozása, valamint a sok káromkodás, így ez a romantikus, humoros és érzelmes történet főként azoknak ajánlható, akiket nem zavarnak a műfaji klisék és a hosszabb lélegzetvétel.
Nem tudom miért érzem szükségét, hogy ilyet olvassák. Végtelenül bugyuta történet, bugyuta szereplőkkel. De valamiért vonzza az embert. Teljesen tele van klisékkel, pedig mindig várom, hogy hátha ez más lesz.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat