Eden legszívesebben visszamenne az időben. Arra a bizonyos napra. Hogy mindent másképp csináljon: ne nevessen a srác poénjain, kerülje a pillantásait az este folyamán, és mindenképpen zárja be a hálószobája ajtaját. A szóban forgó éjszakán ugyanis Edent a bátyja legjobb barátja megerőszakolta, a lány világa pedig összeomlott. Ami egykor egyszerű volt, most komplikálttá válik. Amit Eden egykor szeretett - akit egykor szeretett -, most gyűlöli. Amit egykor igaznak vélt, abból most hazugság lett. Már semminek sincs értelme, és bár Eden tudja, hogy el kellene mondania valakinek a történteket, nem képes rá. Ezért inkább eltemeti. Azzal az emberrel együtt, aki valaha volt. Amber Smith provokatív bemutatkozó regénye feltárja a trauma által ejtett mély sebeket, és megmutatja egy fiatal lány erejét, aki megküzd a kamaszkor csalódásaival és elviselhetetlen fájdalmaival, az első szerelemmel és az első szívfájdalommal, a megszakadt és újraélesztett barátságokkal, miközben megtanulja elfogadni a túlélés erejét, amelyről nem is tudta, hogy ott rejtőzik a szívében.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Amilyen akkor voltam rendkívül megrázó, felkavaró és elgondolkodtató olvasmány, amely sok olvasót érzelmileg teljesen magával ragadott. A trauma feldolgozását őszintén és érzékenyen bemutató történet leginkább a fájdalom, a szégyen, a harag és az önmagunkhoz való visszatalálás kérdéseit állítja középpontba.
Sokan kiemelték az egyes szám első személyű elbeszélést, amely közel hozza a főszereplő lelkiállapotát, valamint a hiteles karakterábrázolást és az erős érzelmi hatást. A nehéz témát időnként reményteli pillanatok és a kapcsolódás lehetősége ellensúlyozza, miközben a szereplők döntései néhány olvasóból dühöt vagy tehetetlenséget váltottak ki. Bár többen nem a szó hagyományos értelmében élvezték, mégis gyorsan és nehezen letehetően olvasták; a könyv lelki terhe miatt elsősorban azoknak ajánlható, akik felkészültek egy súlyos, de bátor és gondolatébresztő történetre.
Az idei évem egyik legszívszorítóbb olvasmánya lett ez a könyv. Az Eden-nel megesett erőszak először lesokkolt, majd ahogy a lány egyre inkább elveszítette önmagát, úgy éreztem én is át egyre inkább, hogy milyen borzasztóan pusztítóan hathat egy kialakulóban lévő személyiségre ez az egész.
Néha dühített, ahogy másokhoz állt és ahogy kb. szó szerint leszarta mi lesz saját magával. Úgy éreztem teljesen lemondott magáról, meghasonlott. Nyomasztó volt, de valahol belül egész végig azért szurkoltam, hogy valaki vegye észre hogy baj van, szedje ki belőle mi történt vele.
Josht imádtam. Bárcsak az én tinikoromban is lettek volna ennyire mélyen empatikus és kedves srácok.
Rettenetesen megviselt ez a történet, de azt hiszem szükségem volt rá. A folytatást pedig mindenképp kézbe veszem hamarosan!
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat