Amerikai istenek

Nagyon vegyesek az érzéseim. Ez a könyv jobban tetszett részleteiben, mint egészében. Nekem a jubileumi, bővített kötet van meg, az elején a szerző előszava ezt tisztázza is: a korábbi verzió húzott, szerkesztett volt, mivel kiadók és szerkesztők sora ítélte túl hosszúnak, vontatottnak. Majd egy különleges kiadásra küldte el az eredeti, vágatlan kéziratot, mondván, hogy így sok minden megmagyarázásra kerül a történetben.
Hát nem tudom. 😅
Nem tartom magam műveletlennek mitológia terén, mégis gyakran azt éreztem, nem tudok eleget ahhoz, hogy megértsek a fő történetszálon kívül bármit ebből a kötetből. Nem átallok ilyenkor Google-lel könyvet olvasni, hogy mindenre rákeresgéljek közben, ugyanakkor itt az se működik igazán, ugyanis gyakran annyira homályosak az utalások, hogy azt se tudtam, mire keressek rá.
Mindettől függetlenül nagyon gazdag a mitológiai háttérmunka ebben a könyvben, ha az ember felismer valamit, az nagy sikerélmény, és azért sok ilyen jellegű sikerélményem volt olvasás közben.

A nagy egész viszont számomra csalódástkeltő, arányaiban túl sok előkészület egy túl semmilyen tetőpontra. Metaforikusan olyan, mintha egy olyan lufit próbálnék túl nagyra fújni, amin valahol van egy tűszúrásnyi lyuk, amiről nem is tudok, csak a nagy végjátékban, a feszültség totális felfokozottságában, amikor is pedig nem szétdurran, csak egyszerűen leereszt.
Árnyék túl apatikus főszereplő, mindent elfogad, semmire nem kérdez rá, túl sokáig elégszik meg azzal, hogy mások azt mondják neki, hogy "majd megtudod" és aztán nem zavarja, hogy nem tudja meg. Semmilyen hozzáállása, csendes meláksága miatt nehezen megkedvelhető figura, nem kínál kényelmes belehelyezkedést az olvasónak.


A regény stílusa egyébként számomra pont ebből fakadóan kissé minimalista és vontatott. Nincsenek gazdag tájleírások vagy szereplőjellemzések, mivel semmi és senki nem marad addig jelen, hogy érdemesnek ítéltessék erre. Illetve nagyon gyakori, hogy a homályos utalások közepette szerepel egy félmondat arról, hogy Árnyék végre RÁJÖTT, hogy mi zajlik körülötte, és hogy kell cselekednie. "Hát én meg nem. Elmondanád, kérlek???" Gondoltam ilyenkor magamban.


Rengeteg az elírás az utolsó 150-200 oldalban, és ezek nagyon bosszantóak.

"Világ út" - Világ úr helyett
"Elmolyosodott" - elmosolyodott helyett
"A kör alakú lékeket, amelyek nem már fagytak be" és hasonló szórendi, egyeztetési hibák.

Összességében nem mondom, hogy rossz volt, de túl sok a részlet, amit észben kéne tartani, amik viszont megjelenésükkor nincsenek fókuszban, jelentéktelenek, így nehezebb is rájuk visszaemlékezni.

Fanatikus mítoszrajongóknak ajánlom, akik viszont nem csak egy népcsoport vallási történeteit ismerik behatóan. Számomra felejthető olvasmány volt.

Nem az a lényeg, hogy zsákmánnyal térjünk haza a nap végén, hanem békével a lelkünkben.