Az álomkör

Ez a kötet nem csak oldalszámban, de összetettségében is túlszárnyalta az első részt. Itt már tényleg elő kellett vennem a jegyzetfüzetet, hogy ne maradjon ki semmilyen lényeges mozzanat, szereplő. A történet ott folytatódik, ahol az első kötetnek vége lett. Újra elmerülhetünk a több idősíkon és párhuzamos világokban játszódó történetben, ahol minden apró mozzanatnak, tettnek fontos szerepe van.

Ahogyan az első kötetet (Párhuzamos létezés), Az Álomkör-t sem lehet egyszerűen egyetlen műfajba beszorítani. Megjelenik benne a krimi vonal, thriller, sci-fi, fantasy. Egy összetett, folyamatosan bővülő világ. Már a Párhuzamos létezés is rengeteg kérdést hagyott maga után, Az Álomkör pedig egyértelműen tovább építi a történet bonyolultságát.

Ami az egyik legjobban tetszett, az a történet összetettsége, ami egyben a legnagyobb kihívást is jelentette a könyvben. Ezért nem feltétlen olyanoknak ajánlom a sorozatot, akik egy könnyed, néhány óra alatt ledarálható könyvre vágynak. Rengeteg szereplő, helyszín, esemény és szál kapcsolódik egymáshoz. Amikor már azt gondoltam, hogy kezd összeállni a kép, a történet újra csavart egyet rajta. Az aprónak tűnő részletek sem feltétlenül véletlenek, és egy-egy információ jelentősége akár jóval később válik igazán fontossá.

A történet középpontjában az Álomkör nevezetű közösség áll, amely az emberek számára reményt és egy jobb élet lehetőségét ígéri, azonban rengeteg dolog árnyalja a képet, ugyanis a szervezet múltja, jelene tele van titkokkal, működése pedig közel sem csak törvényes keretek között történik: titkok, megtévesztés, erőszak, kényszerítés és a listát még sorolhatnám. Nem határozható meg egyértelműen, hogy kik a jók és kik a rosszak, sokkal összetettebb motivációkkal és emberi konfliktusokkal találkozunk.

Közben a Xilveas világában játszódó események is tovább bonyolódnak. Gary története, a nevezetes tőr, Grzuxtroem polgárháborúja, az onik és a Kreator jelenléte egy teljesen más hangulatot ad a könyvnek, mint a másik világban megjelenő krimi-thriller szál. Érdekes volt látni, ahogy a két különállónak tűnő történeti világ fokozatosan kezd összekapcsolódni egymással.

Engem a leginkább a könyv összetettsége varázsolt el, ahogyan a történeti szálak, még ha elsőre nem is tűnik úgy, hogy kapcsolódnak, a történet előrehaladtával egyre inkább értelmet nyernek. Számomra a fantasy világ néha már túlságosan szürreális volt, de azt nem lehet elvenni Eriktől, hogy egy bámulatos világot épített fel, ami szerintem akár egy külön fantasy könyvben is megállná a helyét.

Ha szereted az olyan történeteket, amelyekben nem minden választ kapsz meg azonnal, szereted a rejtélyeket, a párhuzamos világokat, a sokszereplős, összetett cselekményeket és az olyan könyveket, amelyek olvasás közben gondolkodásra is késztetnek, akkor szerintem érdemes esélyt adni a sorozatnak.

Gary, Agnes, Emma és a többiek visszatértek… méghozzá nem is akármilyen történettel. Keresem a szavakat, de jobb híján csak gratulálni tudok Eriknek ehhez a csavaros, összetett és részletgazdag könyvhöz. 

Elöljáróban annyit megjegyeznék, hogy ha nem mostanában olvastad az első részt, akkor szerintem mindenképpen érdemes újra levenni a polcról. A folytatásban ugyanis viszonylag kevés visszaemlékezés kapott helyet. Az a rész, ami számomra igazán felelevenítette az előző kötet tartalmát, az a könyv közepe táján található.

Ahogy azt a Párhuzamos létezésből megszokhattuk, ezúttal is sok szereplőre, valamint a helyszínek (sőt, akár világok) és idősíkok közötti ugrálásra lehet számítani. Én ennek kifejezetten örültem, mert szeretem az összetett történeteket, de aki egy könnyed, elalvás előtti olvasmányt keres, annak nem biztos, hogy ez a megfelelő választás. Nyaralás alatt viszont – saját tapasztalatból mondom – fantasztikus élményt adott. 

A történet engem ezúttal is be tudott szippantani. Voltak szálak, amelyek jobban – például a rendőrségi korrupciót vagy a szekták rivalizálását bemutató fejezetek – és akadtak olyan részek is, amelyek kicsit kevésbé. Ennek fő oka az volt, hogy eleinte nehezen tudtam visszacsöppenni abba a különös világba, ahol Garyék fogságban vannak, ami kezdetben lassította az olvasást, de ez szerencsére nem tartott sokáig.

Bár elsőre kissé bonyolultnak tűnhet – hozzáteszem, hogy sajnos elég ritkán olvasok fantasyt, így valószínűleg ezért volt ilyen benyomásom –, az Erik által felépített világ szerintem egyszerűen zseniális. Például nagyon tetszett benne, hogy míg a mi világunk körcentrikus (elég csak a szemünkre, a kerékre vagy akár egy CD-re gondolni), addig ebben a világban a rombuszkultusz uralkodik.

Összességében sok nyitott kérdésre választ kaptam az első könyvhöz képest, de korántsem mindenre. Tűkön ülve várom a harmadik részt!👀

Hálásan köszönöm a lehetőséget!
#recenzió

4/5⭐
A fülszöveg alapján egy sötétebb hangulatú, misztikummal és fantasy elemekkel átszőtt történet rajzolódik ki, amelyben a Chicago és Xilveas közötti párhuzamos világok, valamint az Álomkör titokzatos közössége is fontos szerepet kapnak. A regény egy összetett, több szálon futó cselekményt ígér, erőteljes világépítéssel és sokrétű szereplőgárdával.
Számomra a történet felépítése a sok szereplő és párhuzamos szál miatt kicsit nehezebben követhető volt, ezért nem tudott teljesen közel kerülni hozzám. Ugyanakkor ez inkább az én olvasói ízlésemből fakad.
Ettől függetlenül látszik a szerző kreativitása és az a munka, amit a világ és a történet megalkotásába fektetett. Azoknak, akik szeretik a komplex, több szálon futó fantasykat és a lassan kibontakozó rejtélyeket, valószínűleg nagyon jó olvasmány lehet