Álmaidban

- Még nem. Még mindig büntetésben vagy.
-Oké. - Összefonja a karját, mintha rossz hírre készülne. -Mondd meg, mit kell tennem.
-Van egy nagyon különleges vezeklési módom számodra.

-Meddig kell itt maradnom?
James semmi mást nem visel, csak a bokszeralsóját, a bakancsát és a mosolyát, miközben a zuhanyzófülkében áll, és a víz végigzuhog nevetségesen szexi testén. Nem teljesen meztelen, mert szeretem ugratni.
Egy széken ülök, amit idehúztam, és fahéjas-cukros pirítóst majszolok, mintha ez a privát műsorom lenne
- Amíg azt nem mondom, hogy kijöhetsz. - Lassan lenyalogatom az utolsó szem cukrot is az ujjaim hegyéről.
-Még nem fejezted be a vezeklést. Dörzsöld újra a nyakadhoz a szivacsot

- Biztos vagy benne? - kérdezi James mellettem, miközben térdre rogyok a füben.
- Készen állok. - Felemelem Sammy terráriumának fedelét, és gyengéden a kezembe veszem. Könnyek gyűlnek a szemembe, miközben a kis teknős barátomat az arcomhoz emelem.
-Szia, haver. Mindent köszönök. Valójában, azt hiszem, nagyobb szükségem volt rád, mint neked rám. De most már meggyógyultál, és itt az ideje, hogy elengedjelek, és éld az életed.

Leteszem a fűbe a Central Park-i tó közelében, és felállok. James átkarolja a vállamat, és egy percig a karjában tart, miközben egy könnycsepp gördül le az arcomon. Sammy nem mozog gyorsan - elvégre teknős -, James pedig láthatóan elégedett azzal, hogy itt áll, és hagyja, hogy átéljem a pillanatot. Aztán ahogy Sammy mozogni kezd, James előrelép, lehajol, és újra felkapja a hüllőt. Nézem, ahogy visszahelyezi a dobozába.
- James, mit művelsz?
Bűnbánó pillantást vet rám.
-Nem akartam elrontani a pillanatot és azt, amit jelképez, ezért gondoltam, hogy itt megtarthatjuk a szertartást. De vissza kell vinnünk Rome-ba, ahogy eredetileg tervezted.
- Miért?
- Tegnap utánanéztem, mi a helyzet Central Parkban szabadon engedett vadon élő állatokkal - konkrétan a teknősökkel-, és az esélyek nem kedveznek ennek a kis fickónak. Biztosan újra el fogják taposni