Flóra fiatal, gyermektelen, egyedülálló nő, akit a társadalmi elvárások súlya nyom. Éva középkorú asszony, aki elvesztette önmagát, boldogtalan házasság béklyózza, és a régmúlt sötét árnya vetül rá. Az energikus, válófélben lévő Lívia pedig mintha a saját személyiségét és a bizonytalan jövőt cipelné magán súlyos hátizsákként. Nem is sejtik, mennyit segítenek egymásnak abban, hogy a terheiktől megszabaduljanak. Az Akinek egyszer szárnya nő hármójuk egymásba fonódó, filmszerű története arról, hogyan élik meg személyes sorsuk kihívásait, az azok általi átalakulás folyamatát, és miként lelnek rá az elrugaszkodás pillanatára az életükben. Pápay Eszter regénye a női sors összetettségének érzékenységgel teli lenyomata, amely félelmeken, belső vívódásokon és transzgenerációs traumán végigvezetve juttatja el hőseit a szárnybontás pillanatáig, azt üzenve, hogy a szárnyak kitárása nem bűn – hanem eredendő, igaz állapotunk.
Elengedésről, változásról, önszeretetről, megengedésről szól. Olyan érzés olvasni, mint amikor a madárfióka kikandikál a sötét, zárt, szűk tojásából, majd kis idő után szabadon, élettel és bizalommal telve kirepül a fészekből, és kezdődik a szabad élete az ég végtelen kékje alatt.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... ha az ember megadja magát a sorsának, akkor a sors alapvetően kétféle módon reagál. Kíméletlenül kitombolja magát, vagy gálánsan kegyet gyakorol. (233. o.)
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat