Egy élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el. Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik. Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján. Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől. Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
V. E. Schwab Addie LaRue láthatatlan élete sok olvasó szerint különleges, melankolikus és érzelmileg erős olvasmány, amely elsősorban a hangulatával, a költői prózával és az identitás, az emlékezés, a magány, valamint a nyomot hagyás kérdéseivel hat. Addie összetett, erkölcsileg árnyalt és sokak számára szerethető főhős lett, a művészet központi szerepét és a különleges alapötletet pedig széles körben dicsérték.
A fogadtatás legnagyobb megosztó pontja a regény tempója: egyesek meditatív, szépen kibontakozó ritmusát értékelték, mások túl lassúnak, ismétlődőnek vagy túlírtak találták. Többen nehezen szokták meg a szereplők és az idősíkok váltakozását, miközben más olvasók szerint ezek a rövid epizódok végig fenntartották az érdeklődést. Azoknak ajánlható, akik a pörgős fantasy helyett hangulatos, romantikus és elgondolkodtató történetre vágynak, de a lassú építkezés és a lírai stílus kevésbé türelmes olvasóknak próbára teheti a figyelmét.
Az emlékek merevek, de a gondolatok szabadabbak. Gyökereket növesztenek, terjeszkednek, és összegubancolódnak, leválnak a forrásukról. Okosak és csökönyösek, és talán -talán- elérhető közelségben vannak.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat