A végtelen végződések tükre
Volt egyszer egy összetört szív kisregény
Volt egyszer egy összetört szív, 4. kötet
59 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 232
Fordító:
Miks-Rédai Viktória
Illusztrátor:
Lydia Elaine
Kolibri
(2026)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9786151220153
Térj vissza a Fenséges Északra! Jacks és Evangeline Fox végre egymásra talált. Igazi boldog befejezés az övék. Azóta is boldogok. A Pagonyban minden csodálatos és tökéletes. Minden jól sült el. Senki sem rejteget titkokat… kivéve talán egyet. De ezért semmi rossz nem történhet… vagy mégis? Á, nem kell aggódni, ez nem fogja átírni a valóságot, nem fogja megváltoztatni a történelmet, és nem fogja megváltoztatni Jacks és Evangeline történetének végét. Legalábbis jó esetben nem. De a helyzet az, hogy minden történetben végtelen számú befejezés lehetősége rejlik. És mint tudjuk, ott fent, a Fenséges Északon minden, de minden megtörténhet. Visszavár a rajongók kedvenc karaktereinek felbukkanásával és Lotusbubble fantasztikus illusztrációival tarkított Volt egyszer egy összetört szív-univerzum.
Értékelések
Értékelés4,5
59 értékelés alapján
5
28 ×
4,5
11 ×
4
12 ×
3,5
6 ×
3
2 ×
2,5
0 ×
2
0 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
52
A végtelen végződések tükre
Stephanie Garber
Aranyos kis történet, főként nosztalgiából érdemes elolvasni, hogy a sorozat eddigi részeinek hangulatát és mézes-mázos nyelvezetét újra átélhessük.
Itt nem maradhatsz. Ha itt maradsz, tönkreteszlek, és élvezni fogom.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A végtelen végződések tükre
Stephanie Garber
Végtelen volt?
Nagyon vártam, hogy újra visszatérhessek ebbe a világba, mert őszintén szólva egyáltalán nem volt kedvem kiszállni belőle. Ennek azonban leginkább Jack és a világ varázsa volt az oka. Semmiképpen sem Kisrókáé.
Annyira kíváncsi voltam, mit hoz ki Stephanie Garber ebből a történetből, hiszen ki ne szeretné tudni, mennyiféleképpen végződhetett volna még egy-egy esemény? Mennyi lehetőség rejlik még egy olyan világban, ahol a varázslat, a különleges helyszínek és a kiszámíthatatlan fordulatok szinte végtelen számú utat nyithatnak meg a szereplők előtt? Amikor azt hittem, már nem kapunk több történetet, olyan érzés volt, mintha bezárult volna előttem egy ajtó. Egyszerűen nem akartam elfogadni, hogy ennyi volt, mert úgy éreztem, még rengeteg lehetőség rejlik ebben a világban. Még annyi mindent lehetne mesélni, annyi részletet lehetne kibontani, és annyi olyan történet várhatna ránk, amelyet eddig csak elképzelni tudtunk.
Ráadásul amikor kiderült, hogy illusztrált oldalakkal jelenik meg a kötet, egyértelmű volt, hogy be kell szereznem.
A Caraval kiegészítő kötete ugyanis számomra valami fantasztikus lett, és nagyon bíztam benne, hogy ezúttal is hasonló élményben lesz részem. Már önmagában az is örömmel töltött el, hogy ismét a kezemben tarthatok egy könyvet ebből a világból, és újra elmerülhetek abban a különös, meseszerű hangulatban, amely miatt annak idején annyira megszerettem a sorozatot.
Talán éppen ezért fáj beismernem, hogy ezúttal csalódtam. Nem kicsit, és főleg nem azért, mert ne lett volna kedvem ehhez a történethez. Éppen ellenkezőleg! Nagyon is szerettem volna, hogy jó legyen. Szerettem volna, ha újra magával ragad, ha ismét úgy érzem, hogy egyetlen fejezet sem elég, és ha a végére azzal az elégedett érzéssel csukhatom be a könyvet, hogy bár véget ért, még mindig szívesen maradnék ebben a világban. Ehelyett olvasás közben egyre többször éreztem azt, hogy valami hiányzik. Mintha a könyv megadta volna a lehetőséget a visszatérésre, de nem igazán tudott volna mit kezdeni vele.
Mert attól, hogy egy történetnek végtelen sok lehetséges befejezése van, még nem biztos, hogy mindegyik megéri, hogy megismerjük.
A véleményem tovább olvashatod a blogomon:
Nagyon vártam, hogy újra visszatérhessek ebbe a világba, mert őszintén szólva egyáltalán nem volt kedvem kiszállni belőle. Ennek azonban leginkább Jack és a világ varázsa volt az oka. Semmiképpen sem Kisrókáé.
Annyira kíváncsi voltam, mit hoz ki Stephanie Garber ebből a történetből, hiszen ki ne szeretné tudni, mennyiféleképpen végződhetett volna még egy-egy esemény? Mennyi lehetőség rejlik még egy olyan világban, ahol a varázslat, a különleges helyszínek és a kiszámíthatatlan fordulatok szinte végtelen számú utat nyithatnak meg a szereplők előtt? Amikor azt hittem, már nem kapunk több történetet, olyan érzés volt, mintha bezárult volna előttem egy ajtó. Egyszerűen nem akartam elfogadni, hogy ennyi volt, mert úgy éreztem, még rengeteg lehetőség rejlik ebben a világban. Még annyi mindent lehetne mesélni, annyi részletet lehetne kibontani, és annyi olyan történet várhatna ránk, amelyet eddig csak elképzelni tudtunk.
Ráadásul amikor kiderült, hogy illusztrált oldalakkal jelenik meg a kötet, egyértelmű volt, hogy be kell szereznem.
A Caraval kiegészítő kötete ugyanis számomra valami fantasztikus lett, és nagyon bíztam benne, hogy ezúttal is hasonló élményben lesz részem. Már önmagában az is örömmel töltött el, hogy ismét a kezemben tarthatok egy könyvet ebből a világból, és újra elmerülhetek abban a különös, meseszerű hangulatban, amely miatt annak idején annyira megszerettem a sorozatot.
Talán éppen ezért fáj beismernem, hogy ezúttal csalódtam. Nem kicsit, és főleg nem azért, mert ne lett volna kedvem ehhez a történethez. Éppen ellenkezőleg! Nagyon is szerettem volna, hogy jó legyen. Szerettem volna, ha újra magával ragad, ha ismét úgy érzem, hogy egyetlen fejezet sem elég, és ha a végére azzal az elégedett érzéssel csukhatom be a könyvet, hogy bár véget ért, még mindig szívesen maradnék ebben a világban. Ehelyett olvasás közben egyre többször éreztem azt, hogy valami hiányzik. Mintha a könyv megadta volna a lehetőséget a visszatérésre, de nem igazán tudott volna mit kezdeni vele.
Mert attól, hogy egy történetnek végtelen sok lehetséges befejezése van, még nem biztos, hogy mindegyik megéri, hogy megismerjük.
A véleményem tovább olvashatod a blogomon:
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A végtelen végződések tükre
Stephanie Garber
"A nap nem tudja, milyen az éjszaka, hiszen mindig vele van a saját fénye. Jacks számára Evangeline volt a nap."
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 49 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés