Hat író. Egy magánsziget. Hetvenkét óra egy igazán ütős befejezés megírására. A világhírű író, Arthur Fletch meghalt. Legutolsó regénye – a legjobban várt könyv az emberiség történetében – pedig befejezetlenül marad. És a vége bizony nem írja meg magát. Hat írót hívnak meg tehát Fletch skóciai magánszigetére, akiket életük legnagyobb lehetőségével kecsegtetnek. Aki megírja a legtökéletesebb befejezést, annak megváltozik az élete. Megkapja álmai könyvszerződését, és kétmillió dollárt. De miért pont őket választották? Ki áll a meghívás mögött? És meddig képesek elmenni azért, hogy bebiztosítsák a helyüket a sikerlistákon? Csak hetvenkét órájuk van, egy írógépük, és az üres lap. És csupán annyit kell tenniük, hogy írnak... Elkezdeni néha a legnehezebb. De sokszor elég gyilkos dolog a végére érni.
Fú... hát a könyv keményborítója máris rögtön szerelem volt, és mivel krimi, nagy lelkesedéssel estem neki. Már az első oldalak után mondtam páromnak, hogy elég klisés és a Family Guynak van egy olyan epizódja, amikor egy szigeten vannak egy kastélyban és sorra eltűnnek, (Agatha Christe: 10 kicsi néger) remélem nem ez is arról fog szólni... 😄
Öhm, de. 😅 A könyv első fele nagyon vontatott volt, nekem nehéz volt kivetni a cselekményt és a szereplőket, sokszor már azt gondoltam rég késő éjszaka van, mikor 10 oldalallal később kiderült, hogy fényes nappal volt. Nem volt elég a környezet jellemzése, az idő múlása, nagyon bonyolultan oldották meg a karakterek jellemzését is, nem éreztem valami kidolgozottnak őket. A könyv második fele már valamennyivel értékelhetőbb és jobban magával ragadott, viszont ott is volt, hogy belezavarodtam dolgokba.
Úgy érzem ezek a Libertine könyvklubos könyvek meghaladják az intelligenciámat és sokszor összezavarodom bennük, vagy a fordítás béna, passz. 🤨
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nem életem könyve, az biztos. Az alapsztori jó, de valahogy mégsem olyan jó úgy egyben az egész.
Az tetszett, hogy bele lehetett kicsit látni a könyvkiadás folyamatába. Tényleg nem volt rossz könyv, de nem nagyon hagy nyomot bennem.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Vegyes érzéseim vannak és pontosan meg sem tudnám fogalmazni, hogy miért. Nehezen indult be a sztori és a belső monológok egyáltalán nem kötötték le a figyelmem. A karakterek nem nyűgöztek le, de kb. A könyv felénél tudtam ki áll a történések mögött.
Örülök, hogy túl vagyok rajta, pedig egy jó krimi, thriller sosem “hagy ilyen állapotban”. 😐
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat