Vannak sorsfordító napok az életben. Néha csak sejtjük, máskor pontosan tudjuk: ez után a nap után semmi sem lesz már ugyanolyan. Olykor csak elszenvedjük, amit a sors vagy az istenek nekünk szántak, de vannak pillanatok, amikor a kezünkbe vehetjük életünk fonalát. A Mágikus Gömb ezer éve tört darabokra. Vele együtt pusztult az egység is: Solum békés birodalma négy, egymástól elzárt, gyanakvó birodalomra szakadt. Ám az ezeréves büntetés a végéhez közeledik. Négy birodalom. Négy elnyomó, romlott rendszer. És tizenkét fiatal, akiknek a kezébe kerül a világ sorsa. Anima, a számkivetett caelumi tolvaj; Baca, a szabad lelkű, lázadó aquai lány; Silvester, akit az ignisi gépezet kíméletlen katonává akar faragni; és Medens, a terrai gyógyító, aki a béke álarca mögött a saját démonaival küzd. Egyikük sem akart hős lenni. Mégis ők azok, akiket az istenek kiválasztottak: rájuk vár a feladat, hogy társaikkal egy ősi próféciát beteljesítve helyreállítsák a törött mágiát. A birodalmak vezetői azonban mindennél jobban félnek az egységtől. Ignis rettegett diktátora, Aqua könyörtelen Nőtanácsa, Caelum kasztrendszerének királya és a változástól rettegő Terra egyaránt a vesztüket akarja. A tizenkét kiválasztott számára az út politikai manipulációkkal, hazugságokkal és családi titkokkal van kikövezve. Kénytelenek szövetséget kötni, miközben egymásban sem bíznak. Ebben a sorsfordító küzdelemben azonban nem csak a világ megmentése a tét. A legnagyobb harcot önmagukkal kell megvívniuk.
Előolvashattam Kocsis Szilvia, Solum I. című fantasy-ját és állítom, hogy érdemes lesz odafigyelni az írónőre és különösen erre a regényre, mert ennyire sokrétű világépítéssel még nem találkoztam.
Helló Solum, lépjünk be a törött mágia világába!
Ebben a varázsvilágban a Mágikus Gömb széttörését követően különleges, egymástól elszigetelt világrendek alakulnak ki, amelyeket a megvadult mágia vezérel. A világok sokszínűek, vadak, néha még őrültek is, de egyben színesek és varázslatosak, nagyon ambivalens az egész és mégis, végig bevonzott a történet.
Négy, egymástól elkülönült világ létezik, a föld, a víz, a tűz és a levegő köré épülve. Ezekben a világokban él 12 fiatal, akik különlegesek, mágikus adottságokkal bírnak és most rajtuk múlhat Solum jövője.
A regény felépítése konstruktív, az alapoktól ismerjük meg az egyes világokat és sorban a fiatalokat, mindegyikőjüknek saját történetük és egyben démonjaik is vannak, lenyűgőzó pszichés utazáson vehetünk részt általuk.
A prófécia folyamatosan a végzet felé hajtja a szereplőket, ezáltal impulzív az egész regény, a sok karakterváltásnak köszönhetően pedig nagyon izgalmas, néhol együtt örülünk vagy éppen rettegünk a karakterekkel, mert bizony nem mindenhol finomkodik az írónő, még annak ellenére sem, hogy fiatal karakterek vannak a középpontban, de szerintem pont ez a lényeg, egy kemény világ leginkább kemény karakterábrázolást kíván meg.
Szerencsére a mellékszereplők ellenpólust biztosítanak, nagyon érdekesek akár az emberi, akár a mágikus lények karakterábrázolásai. Mimocus, alias Mimó, a szilf számomra a nagybetűs kedvenc, hát egyszerűen olyan aurája és dumája van, hogy nem lehetett nem rajongani érte.
A fiatalok közül pedig Anima Numen lett az, akiért tudtam lelkesedni és izgulni, valahogy azt éreztem, hogy őt lengi körül leginkább a varázslók mágikus világának karizmája, egyben vadsága.
A vége pedig....
Azt gondoltátok, elárulom? Na, jó annyit, hogy: Tényleg? Komolyan?
A regényt összességében erős karakterábrázolás, világépítés és egy nagyon jó alapötlet jellemzi, igazán szórakoztató olvasmány volt.
El tudom mondani, hogy érzelmileg és morálisan is kiemelkedő fantasy-ról van szó, amit én 16 éves kortól olvasásra ajánlok.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat