Az a rémálom, amely elől menekül, semmi ahhoz képest, amely felé tart... Tegan nyolc hónapos terhes, magára maradt, és kétségbeesetten szeretné végre maga mögött hagyni széthulló életét; ezért útnak indul bátyjához. Ott szeretné magát meghúzni amíg kitalálja, mi legyen a következő lépés. Ám nem sejti, hogy egy hóvihar közepébe tart. És soha nem ér célba. Egy elhagyatott, vidéki úton reked Maine-ben, lerobbant autóval és törött bokával. Tegan úgy érzi, óriási hibát követett el. Aztán csoda történik: egy kedves pár megmenti, és a meleg, hegyi kabinjukba viszik, ahol meghúzhatja magát, amíg el nem áll a havazás. Csakhogy valami nem stimmel. Ez a menedék korántsem az, aminek hitte, és az, hogy odament, talán élete legvégzetesebb döntése volt. Most mindent meg kell tennie, hogy megmentse magát - és a még meg nem született gyermekét.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A törés fogadtatása összességében megosztó, de sok olvasó szerint rendkívül olvasmányos, gyorsan halad, és nehéz letenni. A rövid fejezetek, a váltott nézőpont és a folyamatos bizonytalanság többekből erős, klausztrofób feszültséget váltott ki, néhányan pedig kifejezetten nyomasztónak és hátborzongatónak találták a hangulatát. Többen úgy érezték, hogy a könyv kiválóan fenntartja a kíváncsiságot, és akár egy-két nap alatt is ledarálható.
Ugyanakkor mások szerint a történet kiszámíthatóbb és kevésbé meglepő, mint az írónő erősebb regényei, a fordulatok pedig nem mindig tűntek kellően előkészítettnek. A főszereplők megítélése is erősen megosztotta az olvasókat: egyesek szerethetőnek találták őket, másokat viszont kifejezetten idegesítettek a döntéseik és a jellemük. A törés elsősorban azoknak ajánlható, akik könnyen olvasható, feszült pszichothrillert keresnek, és nem bánják, ha a szereplők vagy a csavarok nem mindenkinél váltják ki a várt „hűha” élményt.
A végét őszintén bevallom nem találtam ki, mert számomra teljesen logikátlan- vagy inkább abszurd. A szereplők hihetetlen idegesítőek voltak. Ennek ellenére 4 csillagot adok a könyvre, mert nem bírtam letenni.😅
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Ez már a 8. könyvem Freida McFaddentől, így már tudom, nagyjából mire számíthatok tőle. Most sem maradt el a jól megszokott Freida-stílus, amit nagyon szeretek. A történet alapötlete szerintem nagyon érdekes volt, és végig kíváncsi voltam, hogy merre fog tovább alakulni. Többször is volt olyan érzésem, hogy fogalmam sincs, mi fog történni a következő oldalon.
Nagyon tetszett a könyv hangulata, az egész történetet végigkísérte egyfajta feszültség és hátborzongató érzés. Annyira vitt magával, hogy pár nap alatt ki is olvastam.
Viszont nagyon vártam azt a bizonyos „agyam eldobom” fordulatot, amit Freida könyveinél már megszoktam, és ez most számomra egy kicsit elmaradt. Voltak meglepő fordulatok, de nem éreztem azt a hatalmas csavart, amire számítottam. Ettől függetlenül egyáltalán nem volt rossz olvasmány, sőt, kifejezetten élveztem, csak nem lett a kedvencem az írónőtől.
Hálásan köszönöm a kiadónak a kötetet és a lehetőséget, hogy olvashattam!
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat