A titokzatos stylesi eset, Agatha Christie első megjelent műve állítólag egy fogadásnak köszönhetően született, melynek tétje az volt, hogy az olvasó egészen az utolsó oldalakig még csak ne is sejtse, hogy ki lehet a gyilkos. Első méltatóinak egyike szerint az írónő minden bizonnyal megnyerte a fogadást. Az első világháború éveiben írt regényt egy angol kiadó elutasította, ezért New Yorkban jelent meg 1920-ban, éppen száz éve. A váratlan fordulatokban bővelkedő, biztos kézzel megformált és eredeti karaktereket felvonultató cselekmény már azt az Agatha Christie-t állítja elénk, akit későbbi, klasszikussá vált alkotásaiból ismerünk, holott az írónő huszonhat évesen fogott neki e regénynek, és csupán egy azóta már elveszett kezdeti próbálkozás állt a háta mögött. A titokzatos stylesi eset nem utolsósorban azért is jelentős darabja az életműnek, mert itt lép színre Poirot felügyelő, aki a háború elől menekült Angliába.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A titokzatos stylesi eset fogadtatása megosztó, de a legtöbb olvasó szerint ötletes és élvezhető klasszikus krimi. Sokan dicsérik a fordulatokat, a találgatásra ösztönző nyomozást és Poirot karizmatikus jelenlétét, miközben néhány olvasó számára nem minden szereplő volt egyformán szimpatikus. A történet többeknek izgalmas meglepetéseket tartogatott, bár akadtak, akik kevésbé érezték váratlannak a megoldást.
A kritikák leggyakrabban a sok szereplőt, a hirtelen nézőpont- és irányváltásokat, valamint a nyomozás időnkénti túlbonyolítottságát és lassúságát említik. Mások éppen a folyamatosan változó elméletek és a lendületes eseményvezetés miatt találták nehezen letehetőnek. A könyv főként azoknak ajánlható, akik kedvelik a klasszikus, csavaros bűnügyi történeteket, és szívesen követnek egy olyan nyomozást, amely újra meg újra próbára teszi a megérzéseiket.
Ez volt az első könyvem az írónőtől, de eléggé untatott, inkább az első fele. De mivel sokat hallottam Agatha Christie dicsért könyveiről, azért is probálkoztam ezzel elsőre, mert akkor ezután szerintem már jobbakat kapok. Nekem kicsit olyan összevisszaságnak tünt a nyomozás, ugrottunk egyről a kettőre, sok nyom nincs feltárva az olvasó előtt, inkább csak útólag tudjuk meg a legvégén, így persze csak találgatni tudunk, de nyomozni mi nem.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Az első fejezetben a történések közepébe érkeztünk. Pillanatok alatt az összes szereplő felsorolásra került, hirtelen azt sem tudtam ki-kicsoda.
A gyilkosság gyorsan megtörtént, a nyomozás nagyon hosszan volt megírva. Sokszor a karakterek között hirtelen ugrások voltak, így könnyen el lehetett veszni az eseményekben. Emellett számomra nagyon lassan haladt a történet és a végén sem éreztem azt, hogy hatalmas meglepetés ért. Sajnos inkább azt éreztem, hogy örülök, hogy végre kiderült ki a gyilkos…és vége😌
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat