A testrablók támadása

Kilencvenes évek elején, gyerekként amikor hallottam az ebből a könyvből készült filmnek a címét és szinopszisát, az egyik legijesztőbb ötletnek találtam, és bár nem okozott álmatlan éjszakákat mint az X-Akták, azért rendesen belém rakta a frászt. Az álmodban az űrlény testrablók kicserélnek inváziós céllal, és napról napra foglalják így el a világot? Na meg az anyátokat.

Az Azilum kiadó újabb hiánypótló kötettel örvendeztette meg a kuriózumok megszállottjait, és minden magára adni kívánó horror rajongónak a polcán ildomos ott figyeljen a csinos könyvecske. Persze maga a horror benne, az inkább koncepció, ugyanis a hangulata könnyed hangvételű, már-már ponyvás, ami teljesen érthető, hiszen egy folyóiratban fejezetenként jelent meg eredetileg. Ennek hála a cselekmény eléggé pörgős, valami fordulat mindig történik.

Visszatérve a könyv horrorisztikusságához: akad azért a könyvben több olyan rész is, ami nem csak az idegen invázió félelméből fakadó paranoia miatt ijesztő, hanem a nyomozások hoznak szemmel láthatóan hátborzongató eredményeket.

A kötet nem csak a hidegháborús hangulattal operál, de a városi legendákból és a különös benyomásokból is, amiket lehetetlen megmagyarázni: békaeső, öngyulladó emberek és más furcsaságok, amik között néhol, mint ez a történet is az elbeszélő szerint, lehet igaz is.