A talizmán

Kicsit túl részletes leírások. A kevesebb néha jobb.

Imádom Kinget. Nekem ő az író. De ettől függetlenül nem tökéletes. És rá kellett jönnöm, hogy King fantasy könyveit nem szeretem.
A világ amit felépített ebben a könyvben fantasztikus, nagyon részletes. A karakterek szerezhetők.
De...
Kingre jellemző túlírás ebben is jelen van. Ha a könyv a jelenlegi hosszához képest a fele lett volna, 5 csillag. De amíg ezt a könyvet olvastam kiolvastam egy másikat. Muszáj volt félretennem mert meguntam.
Az eleje nyögvenyelős, majd beindul, és bár folyamat halad előre, annyi számomra fölösleges részlet derül ki, hogy nem tudott lekötni. A könyv végén már csak a párbeszédeket olvastam, pedig az volt a legizgalmasabb rész, de már csak szerettem volna túl lenni rajta.
Számomra 3,5, mert a sztori is nagyon jó, és rengeteg jót tudok a könyvről mondani, de a túlírás miatt nem tudok többet adni rá. Érdekel a folytatása, de nem biztos, hogy egy hamar visszatérek hozzá.

Képzeljétek el, hogy tizenkét évesen az egyetlen esélyetek arra, hogy megmentsétek a súlyosan beteg anyukátokat, az, hogy átvágjatok Amerikán egy titokzatos Talizmánért. Csak közben néha átcsúsztok egy másik világba is, ami gyönyörű, mágikus, és időnként mindent megtesz azért, hogy traumatizáljon.
Jack Sawyer útja ugyanis nemcsak Amerikán vezet keresztül, hanem a Territóriumokon is: egy középkorias, párhuzamos világon, ahol a mi valóságunk embereinek és helyeinek különös megfelelői léteznek.

A Talizmán nekem valahol a road movie, a portal fantasy, a coming-of-age és a misztikus horror találkozása. Young adult horror-fantasyként tudnám leginkább leírni, de a 12 éves főszereplő senkit ne tévesszen meg. Ez helyenként meglepően sötét és nyers történet. Sőt, nekem hangulatában jóval kevésbé érződött ifjúságinak, mint a Tündérmese. Kiszolgáltatottság, kegyetlenség, fanatizmus, veszteség és egy gyerek, akinek sokkal hamarabb kell felnőnie, mint kellene.

King szerintem elképesztően jó, amikor gyerekeket tesz a történetei középpontjába. Jacket nagyon megszerettem, mert nem legyőzhetetlen fantasyhős. Fél, elfárad, néha fogalma sincs, mit csinál, mégis megy tovább.

De Farkas. 🥹Róla inkább nem mondok sokat, mert őt úgy a legjobb megismerni, ahogy Jack teszi. Richarddal együtt ez a “hármas” nekem a könyv lelke lett.

Nem tökéletes amúgy, vannak elnyújtott részei és néhány állomáson én már hamarabb továbbindultam volna. Viszont a karakterek és maga az utazás ezt nálam ellensúlyozták.

Amúgy érdekesség. A Setét Toronnyal van kapcsolat. A Talizmánnál ez még főleg a King-féle multiverzumon keresztül érződik, a folytatásban, A Fekete Házban viszont már sokkal konkrétabbá válik.

Én most így haladok:
Torony 1-4. → A Talizmán → Torony 4,5–6. → A Fekete Ház → Torony 7.

Ha szeretitek King sötétebb fantasyvilágait, a párhuzamos valóságokat és azokat a nagy kalandokat, amelyek közben érzelmileg is megdolgoztatnak A Talizmánnal szerintem érdemes tenni egy próbát.

Hosszabban TikTokon: https://vm.tiktok.com/ZN86YxGvM/