A Tabán macskája

Postakocsi érkezik Bécsből, és a kocsis egy utassal többet pottyant le Tabán girbegurba utcájára. Egy fekete macska bújik elől a szándékosan ott hagyott zsákból, és rövid időn belül Bözsi, a kocsmároslány gondoskodni kezd róla, majd el is nevezi. A lány nem vállalja fel, hogy övé az állat, pláne, hogy Mari, a szatócs felesége már így is boszorkánynak bélyegzi a kandúr miatt.

Százszorszép, a fekete macska, akárhová megy, a szerencsétlenségtől való félelmet, dühöt és mérgelődést hagy maga után. Egy nap azonban úgy dönt, egy reggeli nem reggeli, Bözsi neki nem elég, szüksége van egy másik gazdira a meglévő mellett. És ki lenne jobb alany, mint Mari. Így hát nap mint nap elejtett jószágokat hagy a szatócs feleségének ajtaja előtt mindaddig, míg Mari üzletet nem ajánl. Ha nincs több tetem, akkor ételt kap.

A macska lassan, de biztosan egyre több emberhez nyávogja be magát, akik mind etetik, de a félelemmel teli szóbeszéd továbbra sem csitul. Bár csodálják a kandúrt, abban a hiszemben teszik, hogy boszorkány.

Kucsera Éva megteremtett egy közösséget, ahol a babonák a mindennapok természetes részei, sokszor a döntések befolyásolói. Végül befogadják a kalandos mindennapokat élő Százszorszépet, és egy idő után már nem átokként, hanem áldásként tekintenek rá.

Kedves meseregény, amelyben már a kisiskolás olvasók is örömüket lelhetik, de felnőttként is egy aranyos, érdekes, sokszor egészen humoros olvasmánynak találtam.

A mesék sokszor jelentenek gyógyírt a léleknek, így bátran ajánlom mindazoknak, akik egy rövid és könnyed kikapcsolódásra vágynak.

Ó, hogy ez a történet mennyire jól esett a lelkemnek! Régen olvastam ennyire hétköznapi, ennyire egyszerű és ennyire nagyszerű könyvet.
Nagyon tetszett, hogy kaptunk ízelítőt Százszorszép szemszögéből is, vicces volt, hogy a véletleneknek mekkora értelmet tulajdonítottak az emberek. Mondanám, hogy nevettem a tabániak babonásságán, de az én mamám is mindig azt mondta: ha balról jobbra megy át előtted a fekete macska, akkor a balszerencsédet fordítja jobbra, de ha fordítva, akkor köpj magad elé és fordulj körbe háromszor jobbra, különben a jószerencséd balra fordul (na és ki sereg mai napig az úton, ha jobbról balra megy előtte át egy fekete macska?? Na ki??)
Sokszor mosolyogtam a történeten és bevallom, a végén majdnem meg is könnyeztem. Erőlködés nélkül, tisztán adta át az érzelmeket, és hát itt volt az én Áfonyám, aki közben nagy szemekkel meredt rám, hogy mikor teszem le a könyvet és adok már neki kaját.
Bözsi és Józsi szála nagyon aranyos volt, éppen a visszafogottságában volt a báj.
A gyerekeim még kicsik hozzá, hogy olvassák, de ha elég nagyok lesznek, biztosan a kezükbe adom (márcsak azért is, hogy a múltat megismerjék belőle, amiről nekem még mesélt szeretett nagymamám).
Biztosan újra fogom még olvasni. Macskásoknak kötelező!