Fredé hasznos asszony, a jövő letéteményese. Olyasmire képes, amire csupán a nők töredéke: gyermeket szülni. Gileád állama különös figyelmet fordít arra, hogy ő és társai megértsék, a szülés életük egyetlen célja és értelme. A vallási fundamentalista alapokon kormányzott ország átnevelőközpontokban készíti fel a termékeny nőket, hogy aztán az uralkodó elithez tartozó családokhoz kerülve két éven belül teherbe essenek a ház urától - a féltékeny, ám gyermekre vágyó Feleségek irigy pillantásaitól kísérve. Fredé a Parancsnok házában igyekszik belesimulni a hétköznapokba, megfelelni a dogmatikus vallási előírásoknak és mindenekelőtt megfoganni. Ha eltévelyedik, felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre a Nemnők közé hullákat égetni. A Parancsnok azonban egy este a szobájába hívatja, a szigorú tiltás ellenére teljesen egyedül, amire Fredé akkor sem mondhatna nemet, ha akarna. Margaret Atwood disztópiája megrázó vízió egy olyan világról, ahol a nők egyetlen szerepe, hogy a vallás, az állam és a szaporodás szolgálatában állnak. A szerző "ellenjóslat"-nak nevezte regényét, mondván, ha ez a jövő részletesen leírható, talán nem fog bekövetkezni. A mára klasszikussá vált kultuszregényt 1986-ban Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat; több mint negyven nyelvre lefordították, és számos filmes és színházi feldolgozás után 2017-ben tévésorozatot is bemutattak belőle, amelynek azóta minden évada a legrangosabb díjakat söpörte be. Ugyanebben az évben Atwood egy, a jelen kiadásban is közölt előszót írt a könyvhöz. 2019-ben jelent meg a regény szintén Booker-díjra jelölt folytatása Testamentumok címmel, melyben az első rész után tizenöt évvel folytatódik Gileád és az ott élő nők története.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Szolgálólány meséje - puha kötés összességében erős, de nem egyöntetű olvasói élményt ad: sokan megrázó és gondolatébresztő regényként írták le, amely még sokáig foglalkoztatja az embert. A nyomasztó, komor atmoszféra és a női kiszolgáltatottság ábrázolása több olvasót sokkolt, ugyanakkor hitelesnek és különösen emlékezetesnek találták.
Sokan dicsérték Margaret Atwood visszafogott, pontos és intim prózáját, valamint azt, hogy a regény nem magyaráz meg mindent azonnal, hanem gondolkodásra és a részletek összerakására késztet. A belső nézőpont és az emlékekre épülő elbeszélés egyesek szerint zsigeribbé és líraibbá teszi az élményt, mások viszont hiányos világépítést és kevésbé kidolgozott hátteret éreztek benne.
A leggyakoribb kritikák a lassú tempót, a cselekmény szűkösségét és a sorozathoz képest kisebb akciót emelik ki, ezért a pörgősebb történetek kedvelőinek vontatottnak tűnhet. Azoknak ajánlható, akik szívesen olvasnak komor, pszichológiailag intenzív és társadalmi kérdéseket felvető műveket, és hajlandók időt hagyni a szöveg leülepedésére.
Nagyon érdekes világot mutat be nekünk. Sokszor lesokkolt amit olvastam, emellett elgondolkodtató is. Van amikor úgy tűnhet hogy nem is állunk olyan távol ettől a világtól, mint gondolnánk.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Hűha!
Nagyon érdekes könyv, nem olvastam még hasonlót!
Nyomasztó és komor, a vége viszont nem adott “kielégülést”.
Biztos, hogy megnézem a sorozatot is.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nagyon jó könyv. A sorozathoz képest lassabb és nem annyira akció dús, a vége nyitva marad, nem kapunk válaszokat, ami nagyon nyomasztó. Illik a könyv hangulatához.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat