A szolgálólány meséje képregény a legtöbb olvasó számára megrázó és gondolatébresztő élmény, amely nehéz témákat tárgyal, és hosszabb töprengésre késztet. Sokan dicsérik az okosan felépített disztópikus világot, a nyomasztó légkört és azt, ahogyan a történet a kiszolgáltatottság, a hatalom és a túlélés kérdéseit vizsgálja. Több olvasót különösen erősen érintett a női szereplők helyzete és az elnyomás lélektani hatása.
A fogadtatás ugyanakkor nem teljesen egyöntetű: egyesek vontatónak, cselekményszegénynek és túl szürke hangulatúnak találták, a töredezett időkezelés pedig számukra nehezítette az olvasást. Mások éppen a fokozatos információadagolást és a kirakószerű szerkezetet értékelték, amely aktív figyelmet kíván. Azoknak lehet különösen erős olvasmány, akiket nem riasztanak el a súlyos, nyomasztó témák és a lassabb, elmélkedőbb tempó.
De ki emlékszik a fájdalomra, ha már elmúlt? Csak egy árny marad utána, nem is az agyban, hanem húsban. A fájdalom nyomot hagy az emberben,láthatatlan, de mély nyomot.Amit nem látunk, az nincs.
Néha eljutnak hozzánk a hangok, de bármennyire is próbálkozunk, nem mindig tudjuk pontosan megfejteni az értelmüket a jelen tisztább fényében sem.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat