A szökevény

Zoë egy átbulizott éjszaka után egy szűkös fészerben ébred barátnője, Holli nélkül. Az élete örökre megváltozik, amikor meghozza azt a nehéz döntést, hogy saját bőrét mentve hátrahagyja Hollit a biztos halálban.
A túlélők bűntudata egy bő év elteltével sem kíméli: Zoë szisztematikusan elszigetelte magát a családjától és a barátaitól, abbahagyta a tanulmányait és egy hírhedten veszélyes plázában vállalt munkát biztonsági őrként.

Bár nagy kedvencem ez a műfaj, eddig kevés olyan pszichothrillert olvastam, ahol a gyilkos személyére és indíttatására szinte a könyv legelején fény derül. Ezáltal A szökevény legnagyobb részében egy macska-egér játékot láthatunk váltott nézőpontban az elkövető és Zoë között. Tetszett ez a megközelítés, sokáig fenntartotta az érdeklődésemet, de a könyv háromnegyedénél eléggé lelassultak a történések, és alig vártam, hogy végre jöjjön egy nagyobb fordulat.

Összességében nem tartom rossz regénynek A szökevényt. Az alapsztori ötletes, Zoë karakterfejlődése tagadhatatlanul figyelemfelkeltő, de aki egy csavarokban gazdag, kiszámíthatatlan történetet keres, annak nem biztos, hogy ez a megfelelő választás.

INNENTŐL SPOILERT TARTALMAZ
Nem tudom, hányan néztétek a Dextert, de képtelen vagyok szó nélkül hagyni a hasonlóságot a két gyilkos között. Mindketten azokat büntetik, akik a megítélésük szerint elfogadhatatlan módon viselkednek, a gyilkosság előtt kimondatják a bűneiket az áldozatokkal, végül pedig szíven szúrják őket. Azonban, míg Dexter gyűjtögető, a regényben szereplő gyilkos jelölőnek számít:

"Az efféle gyilkosok szükségesnek tartják, hogy valahogy hangsúlyozzák a munkájuk fontosságát. Gyűjtögetéssel, jelöléssel s a többi. A mi emberünk jelölő."