Elsie Hannaway elméleti fizikust végül utoléri számtalan élete. Nappal tanársegéd, rengeteget gürizik és termodinamikát tanít abban a reményben, hogy állandó állást kap. Más napokon Elsie úgy pótolja ki nem létező fizetési csekkjét, hogy felajánlja a szolgálatait kamubarátnőként, felhasználva tökéletesre fejlesztett "emberek kedvére tevő" képességét, hogy azt a verzióját alakítsa, amelyikre az ügyfélnek szüksége van. Legyünk őszinték, ez így elég klassz; aztán a gondosan felépített Elsie-verzum darabokra hullik. Mert Jack Smithről, a kedvenc ügyfele bosszantóan vonzó és arrogáns bátyjáról kiderül, hogy ő az a kőszívű kísérleti fizikus, aki tönkretette a mentora karrierjét és az összes elméleti fizikus hírnevét aláásta. És ő az a Jack Smith, aki az MIT fizika tanszékét irányítja, és Elsie és álmai munkája közé áll. Elsie felkészül a tudományos szabotázs totális háborújára, de... azok a hosszú, mélyreható pillantások... Hogy ha a férfival van, akkor nem kell másnak lennie, mint önmagának? Amikor kísérleti pályára áll, vajon készen áll a szerelemmel kapcsolatos legféltettebb elméleteit átültetni a gyakorlatba?
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A szerelem elmélete fogadtatása összességében kifejezetten pozitív: sok olvasó könnyed, szórakoztató és romantikus kikapcsolódásként élte meg. Különösen nagyra értékelték a tudományos közeget, a hitelesnek ható szakmai részleteket, valamint a főszereplők közötti erős kémiát és évődést. Elsie karakterfejlődése és az önmagunk felvállalásáról, illetve mások elvárásainak való megfelelésről szóló témák többek számára személyesen is megérintőek voltak.
A humor, a szellemes párbeszédek és a romantikus feszültség sok olvasót elbűvölt, ahogy a szerethető, támogató kapcsolat és a könnyen olvasható stílus is. Ugyanakkor néhányan túlzásnak érezték a poénok gyakoriságát, Elsie panaszkodását vagy a történet lassabb, helyenként monotonabb haladását, míg mások a szerző visszatérő karakter- és történetmintáit, illetve a mondatszerkesztést kritizálták. Leginkább azoknak ajánlható, akik kedvelik az okos, tudományos hátterű romkomokat, a forró romantikát és az érzelmi önismereti témákat, de a lassabb tempó és a jellegzetes Hazelwood-féle formula nem minden olvasónak működik egyformán.
Összességében szerettem, de nálam nem lett nagy kedvenc. 😊 Tetszett a tudományos közeg, Elsie karaktere és az, ahogy lassan rájön, hogy nem kell mindig mások elvárásaihoz igazodnia. Jack és közte pedig szerintem jól működött a kémia, és voltak kifejezetten vicces, szerethető részek is.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat